Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? hogy biztosak lehettek abban, Csehszlovákia is egyetért a kisebbségi jogokra vonatkozó közös nyilatkozattal. A magyar magatartás, bár kissé szokatlan, mégis érthető volt. Amennyiben a sajtókonferenciára a helyszínen maradtak volna, aligha lehetett volna megkerülni azt, hogy az egész ne a magyarországi választásokról szóljon. Később Horn Gyula úgy nyilatkozott, hogy nem tudja, az egész konferenciára miért került sor.5 Havel maga sem értékelte sokkal pozitívabban a rendezvényt, amelyet szerinte „improvizáció, kapkodó előkészítés" és „tapasztalatlanság" jellemzett.6 A térség államai azért alakították ki együttműködésüket, hogy megsokszorozzák azt a hatást, amit a külvilágra gyakorolnak, és elősegítsék „közeledésüket Európához", pontosabban Európa fejlett részéhez. Ez a két cél szorosan összefügg és nem választható el egymástól. A regionális együttműködés korai szakaszában még a struktúrák sem voltak megkülönböztethetők vagy pontosan meghatározottak. Emlékezetes például, hogy az 1990. áprilisi pozsonyi találkozón, ahol a Pentagonálét létrehozták, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország vezetői külön találkozót is tartottak. A visegrádi csoport A pozsonyi találkozó csak előzetes jele volt a közép-európai államok regionális együttműködési készségének. A térség államai nem titkolták, együttműködésük célja az, hogy növeljék súlyukat a nemzetközi kapcsolatokban. Ennek következtében a külvilágban zajló folyamatok jelentősen hatottak egymás közti kapcsolataikra pozitív és negatív értelemben egyaránt. Az egyenlet pozitív oldalán a Nyugatnak az a valamelyest ködösen megfogalmazott elvárása szerepelt, hogy a térség államainak képesnek kell lenniük az együttműködésre. Ez a várakozás ahhoz a feltevéshez kapcsolódott, hogy hosszabb távon a régió országai csatlakozni fognak olyan nyugati szervezetekhez, mint az Európai Unió és a NATO, s ez feltételezi az egyenrangú multilaterális együttműködés képességét. A negatív oldalon a Szovjetuniónak a kelet-közép-európai forradalmakat követő bizonyos lépései szerepeltek. Amikor olyan aggodalmak fogalmazódtak meg, hogy nem kívánja feladni befolyási övezetét, revansista szándékai vannak, vagy nem tekinthető demokratikus államnak, a csoport összetartó ereje erősödött. 1990-ben Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország számos nemzetközi kérdésben nem volt azonos állásponton, ami a legvilágosabban a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén derült ki. Bár többeknek is az volt a meggyőződése, hogy a szervezet a múlt relikviája, s amilyen gyorsan csak lehet, meg kell szüntetni, különböző okok miatt mégsem kívánt senki ujjat húzni a szovjet vezetéssel. Meglehetősen elterjedt volt az a nézet, hogy egy túlontúl radikális álláspont a Varsói Szerződés jövőjével kapcsolatban kedvezőtlen folyamatokat in1997. nyár 13
