Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül? Dunay Pál kétoldalú együttműködés a multilaterálissal szemben hagyományosan előnyt élvez az államközi kapcsolatokban. Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy régebben az egymástól távolabb fekvő országok ritkán tartottak intenzív kapcsolatokat. Ez az általános érvényű megállapítás bizonyára igaz a közép-európai térségre is. A multilaterális kapcsolatok kezdetleges volta Ke- let-Közép-Európát még inkább jellemezte, mint a világ fejlettebb régióit. Három olyan multilaterális együttműködésről kell említést tenni, ami ebben a térségben létezett. Az egyik az 1920-21-ben Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia részvételével létrehozott Kisantant. Ebben három olyan állam működött együtt, amely „fenyegetettek érezte magát Magyarország alig álcázott revizionista törekvései által".1 Az együttműködést Franciaország anyagilag is támogatta, s 1932-ben állandó titkárság felállításával erősítette. A második a kelet- és közép-európai kommunista elitek együttműködése volt az 1940-es és az 1980-as évek vége között. A harmadik ellenzékiek, mindenekelőtt polgárjogi aktivisták - mint például a lengyel Szolidaritás és a cseh Charta '77 valamint néhány magyar értelmiségi - kooperációja volt. Ezek közül egyik sem lehetett alapja bárminemű kelet-közép-európai együttműködésnek a kelet-nyugati konfliktus befejeződését követő időszakban. A Kisantant magyarellenessége miatt nem jöhetett szóba. A szándék hiányán túlmenően már csak azért sem lehetett újra létrehozni, mert nehezen lett volna elképzelhető, hogy egy olyan együttműködést, amelynek tevékenysége a térség demokrácia útjára lépett egyik állama ellen irányul, a külvilág elfogadott volna. Erről azok is pontosan tudtak, akik egyébként időről időre szerették volna úgy bemutatni Magyarországot, mint amelyet ellenséges szomszédok, a Kisantant-államok utódai vesznek körül.2 A kommunista vezetők együttműködése a kelet-közép-európai rendszerváltásokkal létalapját vesztette, hiszen a korábbi partnerek többsége kikerült a politikai hatalomból. A szocialista államok közössége pedig szinte semmit sem jelentett a lakosságnak, következésképpen az elitek együttműködésén kívül nem sok mindennek kel10 Külpolitika
