Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? lett lebomlania a szocialista integrációból. Később ugyan sok volt kommunista vezető visszatért a politikai hatalomba, de a korábbiaktól annyira eltérő körülmények között, hogy annak már nem volt különösebb jelentősége. Az egykori ellenzéki együttműködés sem volt már fontos, hiszen a helyzet időközben alapvetően megváltozott: 1. Az korábban is esetleges és véletlenszerű volt. 2. A nemzeti érdek fontosabbá vált, mint az egykori személyes kapcsolat. 3. Az 1989-es forradalmakat követően nem minden kelet-közép-európai országban kerültek hatalomra a korábbi ellenzékiek. Magyarországon, ahol az ellenzék egyébként is rendkívül kicsi volt, az első demokratikusan megválasztott kormányt nem a lengyelekkel és a csehekkel együttműködő radikális ellenzékiek alakították meg. Összefoglalva, a regionális együttműködésnek nem voltak olyan gyökerei Kelet-Közép-Európában, amire hagyatkozni vagy akár csak hivatkozni lehetett volna. A közép-európai regionális együttműködés intézményi gyökerei 1978-ra nyúlnak vissza, amikor az Alpok-Adria Munkacsoport megalakult. Az elképzelés mögött Olaszország állt. Elő kívánta mozdítani a határokon átnyúló együttműködést olyan területeken, mint a kereskedelem, turizmus, szállítás, környezetvédelem, kultúra, energia- és vízgazdálkodás, mezőgazdaság stb. Az, hogy ebben a keretben NATO- és EU-tagország (Olaszország) illetve tagköztársasága (Bajorország), semleges és EFTA-tag (Ausztria), az el nem kötelezett Jugoszlávia, valamint a KGST- és Varsói Szerződés-tag Magyarország működött együtt, kísérleti jelleget adott az Alpok- Adria Munkacsoportnak, hiszen korlátozott fórumot nyújtott a kétpólusú megosztottság meghaladásához. Magyarország esetében ez része volt egy hosszú ideje tartó törekvésnek, amely azt próbálta kitapogatni, milyen határai vannak a külpolitikai mozgástérnek anélkül, hogy az kihívást jelentene a keleti tömbben uralkodó szabályokkal szemben. A munkacsoport ugyancsak lépést jelentett Közép-Európának mint puha politikai fogalomnak a helyreállítása irányában. Mint megfigyelők megjegyezték, meglehetősen óvatos lépés volt, hiszen „a nemzeti szint alatti tevékenység a politikai szerep szándékos tagadását jelentette".3 Az államközi multilaterális együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST tagjai számára mindaddig lehetetlen volt, amíg a „szocialista világrendszernek" ez a két integráló eleme létezett. Nemcsak 1989 forradalmaira volt tehát szükség ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, hanem a szocialista országokat összetartó két szervezet tényleges megszűnésére is. Az Alpok-Adria együttműködés így kaphatott esélyt arra, hogy az államközi kapcsolatok szférájában is szerepe legyen. 1989. november 12-én a jugoszláv, a magyar, az olasz és az osztrák külügyminiszter találkozóját követően jött létre a Quadragonale, s lépett a Közép-Európa-gondolat az államközi intézményi politika színterére. Érdekes módon azonban átalakulása nem járt együtt tartalmának megváltozásával. 1997. nyár 11
