Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)

1997 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Péter: Döntéshozatal az Európai Unióban: modellek, alkalmazások, komparativisztika

Könyvekről 4. az alkotmányos továbbfejlődésben, beleértve az új tagok felvételét. A 3. és a 4. csoportot jellemzi a legnagyobb nyilvánosság, hiszen ezekben a témákban vala­mennyi tagállam csúcsszintű vezetőjének részvételére szükség van, ezek a kérdések a tagállamokon belül is intenzív politikai viták tárgyát képezik, ami bizonyos mér­tékű publicitást biztosít, és lehetővé teszi az EU-szakértők számára, hogy elfogad­ható pontossággal rekonstruálják azt a folyamatot, amelynek során a végleges dön­téseket meghozzák (vagy nem döntenek). Bár ezen a két területen történelmi fon­tosságú döntések születnek, mégis viszonylag ritkák, a döntések túlnyomó többsé­ge inkább az 1. és a 2. csoportba sorolható, az itt zajló döntés-előkészítési, döntés- hozatali folyamatról azonban a nyilvánosság szinte alig szerez tudomást, ráadásul a tanács és a parlamentáris rendszerek kormányzatainak döntéshozatali rendszere közötti összehasonlító elemzés is csak korlátozottan hasznosítható. Jan M. A4. Vnn den Bos (The European Community, Decision Making, and Integ­ration) röviden visszapillant az EU fejlődésére, egészen a maastrichti szerződés alá­írásáig, bemutatja intézményeit (a bizottságot, a tanácsot, a parlamentet, a bírósá­got), a tanács döntéshozatali szintjeit, érinti a főbb integrációs elméleteket (funk­cionalizmust, neofunkcionalizmust, kormányközi megközelítést). Az integrációs el­méletek azonban a döntéshozatal modellezése szempontjából nem bizonyulnak elég­séges alapnak, a problémák megoldását az EU-ban ugyanis a disztributív és az integ­rate tárgyalási technikák jellemzik, ezek ismertetésére azonban nem tér ki a szerző. Ugyancsak Jan M. M. Van den Bos (The Policy Issues Analyzed) taglalja részle­tesen a tanács felelősségének azt a négy kiválasztott területét, melyekről a model­lek működésének teszteléséhez adatokat gyűjtöttek: 1. az élelmiszerekben a radio­aktív szennyeződés maximálisan megengedett szintjének meghatározását (a cserno­bili atomerőmű katasztrófája óta ez különösen érzékeny probléma); 2. az autókból kipufogógázok szennyezőanyag-kibocsátási szintjének szabályozását; 3. az EU belső légi közlekedésének liberalizálását egy hároméves kísérleti időszakban; valamint 4. az európai monetáris unió bankrendszerének továbbfejlesztését. Ezek a problémák igen nagy hatást gyakoroltak az integrációra, s csak hosszas multilaterális tárgya­lások után sikerült megoldani őket a tanács szintjén. A problémák reprezentativi­tását mutatta, hogy: ellentétes nemzeti érdekeket tükröztek; megoldásuk a tanács különböző összetételét igényelte (az Általános Ügyek Tanácsát, a Környezetvédel­mi Tanácsot, a Közlekedési Tanácsot, a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsot); általános és parciális politikai, gazdasági és szektoriális kérdéseket érintettek, következéskép­pen bepillantást engedtek az EU-tagállamok nézeteltéréseinek megoldási módjaiba, döntés-előkészítési, döntéshozatali, tárgyalási és alkufolyamataiba. Bruce Bueno de Mesquita (Political Forecasting: An Expected Utility Method) a várható hasznosság kiszámításának matematikai módszerét írja le. Elméletének ki­dolgozásában az átlagos választó Black-tételére épít, melyet adaptált a politikai 140 Külpolitika

Next

/
Thumbnails
Contents