Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Sárdi Péter: A parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában
A nemzeti parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában A parlamenti törvény kiegészítése során a törvényhozás a következő jogosítványokat kapta: 1. Az Európai Tanács, azaz az Európai Unió állam- és kormányfőinek találkozója előtt és után a miniszterelnök személyesen köteles a nagy bizottság előtt megjelenni (elvileg a külügyi bizottság előtt is, azonban a miniszterelnök személyes részvétele esetén e két bizottság összevont ülést tart), és számot ad a kormány álláspontjáról, valamint az Európai Tanács ülése után az ott elért eredményekről. 2. Az Európai Unió közösségi törvényhozására vonatkozó finn álláspontot a kormány illetékes minisztere a Miniszteri Tanács ülése előtt benyújtja a parlamenti elnöknek, aki azt a nagy bizottságnak és az illetékes szakbizottságnak továbbítja. A szakbizottsági véleményt a nagy bizottságnak megküldik, ennek alapján hallgatja meg a minisztert, és tájékoztatja őt a bizottság álláspontjáról. 3. A parlamenti törvény módosítása kimondja, hogy a parlament elnökének joga annak megítélése, hogy a plenáris ülés elé milyen, az integrációval összefüggő kérdést terjeszt. 4. A parlamenti törvény tartalmazza a miniszterelnök, illetve a miniszterek meghallgatásának procedurális leírását is. 5. A parlamenti törvény magában foglalja azt, hogy a kormány saját hatáskörében alakítja ki a nagy bizottságnak továbbítandó információk körét, azonban minden olyan kérdésről köteles tájékoztatni a nagy bizottságot, amelyről az felvilágosítást kér. Megjegyzendő, hogy ezek a miniszteri beszámolók általában a nagy stratégiai kérdésekre koncentrálnak, a nemzeti álláspont kialakításával kapcsolatosan a különösen fontos kérdéseket ölelik fel. A kormánynak kötelessége ugyanakkor a parlamentet haladéktalanul tájékoztatni, ha olyan kérdésekről van szó, amelyek a parlament alkotmányos jogait érintik. Az Európai Unió Bizottságának a Miniszteri Tanács számára készült javaslatairól, az ún. szabályozásról (regulations) és a direktívákról a kormány köteles tájékoztatni a parlament elnöke útján az érintett bizottságokat. A szakbizottságok javaslatuk elkészítésénél figyelembe veszik, hogy a nevezett szabályozás, illetve direktíva milyen hatással van a finn törvényhozásra, vagy milyen gazdasági, szociális hatásai vannak. Ennek megfelelően alakítják ki álláspontjukat, majd küldik meg ayt a nagy bizottságnak. Az elnök a nagy bizottság ülésén összefoglalja a véleményüket (szavazás csak a legritkább esetben van), amelyet írásban megkap a kormány és az illetékes bizottságok is. A parlament plenáris ülése abban az esetben foglalkozik törvényjavaslat formájában az Európai Miniszteri Tanács direktívájával, amennyiben az a nemzeti törvényhozást érinti, törvénymódosításra, vagy törvény benyújtására irányul. A nagy bizottság elnöke összefoglalójában leírtak jogi értelemben nem kötelezőek a kormányra nézve, tekintettel azonban arra, hogy a kormány egésze és az egyes 1997. tavasz 101
