Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: Nemzetközi rendszer és elmélet a kelet-nyugati konfliktus után
Kiss J. László A hidegháború után: a változás eredetisége A kelet-nyugati konfliktus lezárulása után kibontakozó globális nemzetközi rendszer új és állandó elemeinek, s a változás eredetiségének a számbavétele fontos és rendkívül összetett feladat, s a kutatás állandóan bővülő feladata. A nemzetközi kapcsolatok két nagy irányzatának a közeledése és a szintézis lehetősége, de ugyanakkor a „kettős dialektika" továbbélése a változás és állandóság tendenciáinak rendkívül bonyolult viszonyát mutatja. Ezért a váltó zás eredetiségét, s az új és állandó elemek viszonyát illetően csupán néhány szempontra korlátoznánk vizsgálódásunkat. Mindenekelőtt rendkívül fontos arra rámutatni, hogy az államszocialista rendszerek összeomlásával a bipolaritás korszakának a lezárulását együtt kell vizsgálni a globalizmus, a náció nalizmus és a szubnacionalizmus, a regionális dinamika egyidejű jelenségeivel, amelyek a klasszikus vesztfáliai nemzetközi rendszernek már a korábbiakban megindult erózióját gyorsíthatják. A hidegháború utáni helyzetet előszeretettel állítják párhuzamba a napóleoni háborúk utáni Európával. A nemzetközi rendszer fejlődése szempontjából, mint minden analógia, ez is csak részben igaz Európa mai állapotára. A napóleoni expanzió volt az európai renddel szemben az első nagyszabású ideológiai kihívás. Ekkor jelent meg a modem nemzetállami külpolitika részeként az ideológia. Napóleon expanziója felborította az abszolutista monarchiáknak azt a vesztfáliai típusú nagyhatalmi rendszerét, mely a középkori univerzalizmus összeomlása után az államrezont és a hatalmi egyensúlyt tette meg az államok közötti magatartás szekularizált alapjává. Napóleon veresége, birodalmának összeomlása szükségletet teremtett - Henry Kissinger szavaival élve - a „világ helyreállítására", azaz az új nemzetközi (európai) rend alapelveinek kimunkálására. Az így létrejött új, „legitim" európai rend ugyan nem tette lehetetlenné, azonban korlátozta a konfliktusokat, s gondoskodott a nagyhatalmi status quo-t biztosító homogén hatalmi egyensúlyi rendszer intézményes fenntartásáról. Első pillantásra nyilvánvaló, hogy a hidegháború után - hasonlóan a posztnapóleoni korszak rendezéséhez - egy új nemzetközi rend, mai szóval élve az „európai biztonsági architektúra" kialakításáról van szó: azt a hidegháborús nemzetközi rendszert kell egy újjal felváltani, amely nélkülözte a legitimitást az általánosan elfogadott közös normák és magatartási szabályok értelmében, s amelynek apolitikus stabilitása a nukleáris elrettentésen és az öngyilkos háborútól való kölcsönös félelmen alapult.55 Az 1989 után bekövetkezett változások eredetisége számos ponton ellentmond a történelmi analógiának. Nem csupán arról van szó, hogy a Szovjetuniónak és ezzel a hidegháborús nemzetközi rendszernek az összeomlása békés úton és viszonylag rövid idő alatt ment végbe, hanem arról, hogy a változás minden olyan forradalomtól eltért, amely 1789 után következett be a világtörténelemben. A korábbi történelmi átalakulások a meglévő nemzetközi rendszer teljes elutasításával voltak egyenértékűek: az összeomlott nemzetközi renddel szemben az „új rend" egy minőségileg új alternatívát kínált. A kommunizmus összeomlása 98 Külpolitika
