Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - DOKUMENTUMOK 1956-RÓL - Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: Tito és Hruscsov levélváltása 1956.december 3.-1957.január 10.
Tito és Hruscsov levélváltása milyen mértékben is kételkedjünk a külföldi testvérpártok pozitív viszonyában az SZKP XX. kongresszusának határozatai iránt. Az, hogy az egyes felsorolt kommunista pártok nyíltan kifejezték, hogy nem értenek egyet Tito elvtárs beszédének több tételével - amire magától értetődően mindegyiküknek joga van -, egyáltalán nem azt igazolja, hogy revideálják az SZKP XX. kongresszusának a határozatait. Mert Önök nem tudnak megnevezni egyetlen kommunista pártot sem a világon, amely egyetértene azzal a beszéddel. Ez esetben szemmel láthatóan nem arról van szó, hogy minden kommunista párt „Moszkva direktívájára" dolgozik, hanem kifejezetten Tito elvtárs beszédének tartalmáról van szó, amelynek sok alapvető tételével nem egyeznek a kommunista és munkáspártok, erről tanúskodnak a tények. Miután december 3-i levelükben érintették a ]KSZ és más kommunista pártok viszonyának kérdését, kifejtenénk véleményünket egyes más okokról is, amelyek gátolják, hogy normális viszony létesüljön a JKSZ és más kommunista pártok között. A jugoszláv diplomaták és a sajtó beavatkozása más országok és pártok beliigyébe Tito elvtárs pulai felszólalásában azt mondta: „Most kizárólag arról van szó, hogy a kommunista pártokban győzedelmeskedik-e az új irányzat, amely Jugoszláviában indult el" és hogy „Jugoszláviának nincs joga arra, hogy önmagába zárkózzék". Több testvéri kommunista párt értesítéséből sok olyan tényt tudunk, amelyek arról tanúskodnak, hogy az illető országokban a jugoszláv képviselők ezekből a tételekből gyakorlati következtetést vonnak le. A magyar elvtársak arról értesítettek bennünket, hogy a Nagy Imre csoportja körül történt magyar-jugoszláv viszály idején a belgrádi „Politika" című lap munkatársa, Julius Duka,44 nyílt propagandát folytatott a budapesti acélgyárban, támadta a magyar kormányt és álláspontjait. Hasonlóan ténykedett egyes budapesti lapok szerkesztőségében Altman,45 a belgrádi „Borba" című lap budapesti tudósítója.46 Az úgynevezett budapesti központi munkástanácsról folytatott vita első szakaszában a budapesti jugoszláv nagykövetségről, a magyar kormány hatósági szerveinek beleegyezése nélkül az Egyesült Izzó gyárba néhány embert küldtek, akik ott tárgyaltak a munkástanács elnökével. Ugyanitt kikézbesítették a Növi Sad-i „Magyar Szó" című lap 20 példányát, amelyben támadta a magyar kormány álláspontját. Ezt a lapot nagy példányszámban jugoszláv diplomáciai gépkocsin eljuttatták a Beloiannisz nevét viselő gyárba, a Gamma, az Április 4. gyárba, a kelenföldi textilkombinátba és más budapesti üzembe is. Jugoszláv részről kitartóan folytatódik a beavatkozás az albán ügyekbe. A szovjet képviselőkkel folytatott megbeszéléseken az albán elvtársak kijelentették, hogy a tiranai jugoszláv misszió munkatársai továbbra is kapcsolatot tartanak fenn az Albán Munkapárt Központi Bizottsága irányításának ellenségeivel, hogy kétséget hintenek el az AMP Központi Bizottságának vonalát illetően, és minden módot felhasználnak arra, hogy sárba rántsák az albán vezetőséget. A csehszlovák elvtársaktól tudjuk, hogy a CSKP Központi Bizottságának 1956. december kezdetén megtartott plénumának47 idején a kommunisták felindultan beszéltek azokról a tényekről, hogy a jugoszláv nagykövetség alkalmazottai a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságát megkerülve megküldték Tito elvtárs pulai beszédét egyes kommunistáknak, kultúrmunkásoknak, főiskoláknak és az egyetemi hallgatók szervezetének. A cseh1996. ősz-tél 237
