Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - DOKUMENTUMOK 1956-RÓL - Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: Tito és Hruscsov levélváltása 1956.december 3.-1957.január 10.
Tito és Hruscsov levélváltása 1956. december 3.-1957. január 10. A magyarországi felkelés leverése után, 1956 végén súlyos nézeteltérés alakult ki a kommunista világon belül egyfelől Jugoszlávia, másfelől a Szovjetunió és hűséges szövetségesei között. Az éveken át húzódó, változó intenzitású ideológiai-politikai harc kirobbanásában és elmélyülésében meghatározó szerepe volt a magyar események eltérő értékelésének. A szovjet-jugoszláv konfliktus feltárásának egyik meghatározó forráscsoportja az a levelezés, amelyet Nyikita Szergejevics Hruscsov és Joszip Broz Tito, illetve a szovjet és a jugoszláv pártvezetés folytatott 1956 novembere és 1957 februárja között. E levelezés csaknem hiánytalanul megtalálható Magyarországon is, mivel 1957. február 13-án a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága a dokumentumokat elküldte az MSZMP vezetőihez.1 A magyar-jugoszláv kapcsolatok történetét feltáró, a közelmúltban megjelent dokumentumkötetben már publikáltuk e levelezés 1956. novemberi dokumentumait.2 A most közlésre kerülő két levél ízelítő abból a terjedelmes dokumentum-összeállításból, amely az előző kötet folytatásaként hamarosan napvilágot lát. Annak megértéséhez, hogy miért robbant ki a magyarországi szovjet intervenció után a szovjet-jugoszláv konfliktus, nem nélkülözhető az előzmények rövid számbavétele. Az 1948 és 1953 között végletesen megromlott szovjet-jugoszláv, illetve a magyar-jugoszláv viszony rendezéséhez Sztálin halála után nyomban hozzálátott a szovjet vezetés, Hruscsovval az élén. Tito Jugoszláviája, amely inkább vállalta a szakítást, mintsem hogy alávetett országként igazodjon a Kreml politikájához, időközben rákényszerült a nyitásra a Nyugat felé. A Nyugat pedig - elsősorban az Egyesült Államok és Anglia -, amelynek fontos hatalmi érdeke fűződött ahhoz, hogy Belgrád fenntartsa különállását, gazdasági és katonai segítséget nyújtott e státus megőrzéséhez. Az ötvenes évek első felében Jugoszlávia - a proletárdiktatúra fenntartása mellett - a termelői önigazgatáson alapuló sajátos belső rendet épített ki, amely iránt illúziókat sem nélkülöző komoly érdeklődés és vonzalom támadt a kelet-európai térség reformerei között. 1996. ősz-tél 217
