Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Balogh András: A külpolitika prioritásai: nyelvhelyességi vagy politikai vita?
Balogh András rint 1997-ben megkezdődő csatlakozási tárgyalásokra való felkészülésnek. A különböző tevékenységi területek külpolitikai vonatkozásainak összehangolása, a szükséges dokumentumok elkészítése, az EU intézményeivel és tagországaival való intenzív kapcsolatok fenntartása nagyon leköti a rendelkezésre álló energiákat. Ez nyilvánvalóan az ország előtt tornyosuló rendkívüli feladat által megkívánt aktivitás. Érdemes ebben a vonatkozásban felidézni az osztrák vagy finn külpolitikai tapsztalatokat az EU csatlakozás kritikus éveiben. Mindkét ország sokkal inkább készen állt gazdasági mutatói, kapcsolatai és egyéb sajátosságai révén az EU tagságra, mint Magyarország, a felkészülési időszak azonban nemcsak a külügyi, hanem az egész kormányzati apparátusuk figyelmének középpontjában állt. Az európai integrációval összefüggő külpolitikai feladatok előtérbe kerülése a prioritásvitát ismét kiélezte; egyesek örömüket fejezik ki, mások sajnálkozva veszik tudomásul, hogy az „európai politika" fölébe kerekedett „a nemzeti politika" megfontolásainak. Mindkettő meglehetősen érthetetlen, külpolitikai szakmai szempontból nézve kifejezetten ostobának minősíthető felfogás, amely sokkal inkább a magyar szellemi élet öröklött megosztottságában, mint a magyar külpolitika problémáinak elemzésében és tennivalóinak érdemi megvitatásában gyökeredzik. Az Európai Unióhoz való csatlakozás valóban felvet olyan alapvető nemzeti megfontolásokat, mint a szuverenitás korlátozása. Ezzel Európa valamennyi országa szembetalálta és szembetalálja magát, és mindenütt ellentétes és erőteljes reagálások alakultak ki. Mindazonáltal az európai és a nemzeti érdekek merev szembeállítása olyan súlyos hiba, amelyet bármilyen megfontolásból, bármilyen hagyományok alapján és ürüggyel követnek el, megengedhetetlen. Nemzetközi tapasztalataink és ismereteink szerint az európai integrációtól való távolmaradás vagy a távolmaradás melletti fellépés, akármilyen nemzeti jelszavakkal is történjék, alapvetően a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes törekvéseket fejez ki. A másik oldalról viszont az az érvelés, amely szerint az európai integrációhoz való csatlakozás folyamatában értelmüket vesztik a nemzeti érdekek, elvesztette jelentőségét a nemzeti szuverenitás fogalma, és a nemzeti érdekek képviselete ma már időszerűtlen követelmény, úgyszintén tarthatatlan. Ezeknek a nézetek semmi közük sem az európai, sem a magyar realitásokhoz, és azokat erősíti, akik a nemzeti érdekekre hivatkozva az Európától való elzárkózás hívei. Európára, az Európai Unióra - többek között - a nemzeti érdekek érvényesítése érdekében van szükség. Az Európai Uniós tagság éppen a kis országok számára kínálja azt az érdekképviseleti keretet és lehetőséget, amelyet kívüle soha nem tudnának megszerezni. Felfogásunk szerint a tagság az értékek és érdekek hasonlóságából, illetve közösségéből, nem pedig egy a magyartól eltérő másfajta érdek és értékrendszer elfogadásából adódóik. 8 Külpolitika
