Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: Nemzetközi rendszer és elmélet a kelet-nyugati konfliktus után
Kiss ]. László Ennek megfelelően a neorealizmus az államok magatartásának az okát nem annyira az emberi természetben, egyfajta antropológiai pesszimizmusban, mint inkább a nemzetközi rendszer homogenizáló strukturális kényszereiben látja. A nemzetközi rendszer struktúrája semlegesíti a nemzetközi rendszert alkotó nemzetállamok közötti különbségeket, s ezért az államok belső tulajdonságai - politikai berendezkedésük és társadalmi-gazdasági struktúráik - nem játszhatnak döntő szerepet. A nemzetközi rendszer struktúrájának a kényszerei - a hatalom nagyhatalmak közötti megoszlása - az államok magatartását, belpolitikájuktól függetlenül, funkcionálisan azonossá teszik.19 Csak a nagyságrendbeli különbségek számítanak, azaz a nagyobb államok jobban ellen tudnak állni a rendszer szerkezetéből származó strukturális kényszereknek. Waltz különbséget tesz a nemzetközi politika és a külpolitika elmélete között. Hangsúlyozza, hogy a strukturális realizmussal szemben a Morgenthau-féle kiindulás induktív alapon - az államok magatartási logikájának a vizsgálatával - csupán a külpolitika elméletét fogalmazhatta meg. A realizmus mint a jelen és a túlélés tudománya A belpolitikai és a nemzetközi rendszer közötti különbséget Waltz abban látja, hogy míg az előbbiben a hierarchia, az utóbbiban az anarchia a meghatározó szervező elv.20 A nemzetközi kapcsolatok esetében évszázadok óta abból az elvből kell kiindulni, hogy az államoknak maguknak kell gondoskodniuk biztonságukról (self-help), mivel a nemzetközi rendszer nyitott és anarchikus, azaz nincs központi szankcionáló hatalom vagy a weberi értelemben vett legitim (nemzetközi) erőszakmonopólium. Az állam, racionális egoizmusa alapján, a másikra való tekintet nélkül saját biztonságának az egyoldalú maximalizálására törekszik, ám ilyen módon a többi állam biztonságának az állandó veszélyeztetőjévé válik, és a többi államot is hasonló magatartásra motiválja (biztonsági dilemma)21. Az abszolút biztonságra való törekvéssel az így kialakuló „zéró összegű" játékban az erőszakkal való fenyegetés és a szervezett erőszakalkalmazás, a háború a nemzetközi rendszer természetes alkotórészévé válik. Kenneth Waltz Man, The State and War című munkájában a háborúk három típusát különbözteti meg, amelyek okai az emberi természetben, az államok belső struktúráiban, s végül a nemzetközi anarchiában rejlenek.22 Ebből következik a realista logika szerint, hogy az államok vezetésének nem lehet más célja, mint az állam túlélésének a biztosítása, s ennek a célnak az elérése érdekében semmi más eszköz nem lehet fontosabb, mint a hatalom megszerzése, megtartása és gyarapítása, s annak kifelé történő demonstrálása (power projection). Az államok szempontjából semmi elv nem lehet fontosabb, mint az önmaguk biztonságáról való gondoskodás, azaz az államok függősége önmaguktól, saját erőforrásaiktól annak érdekében, hogy érdekeiket megvédjék és érvényesítsék a biztonsági dilemmával jellemzett ellenséges nemzetközi környezetben. Az állami szuverenitás, a nemzetközi jog sarokpontja az államférfiakat szabadsággal és felelősséggel ruházza fel, hogy az állam fennmaradása érdekében minden szükségeset megte88 Külpolitika
