Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: Nemzetközi rendszer és elmélet a kelet-nyugati konfliktus után
Nemzetközi rendszer és elmélet a kelet-nyugati konfliktus után demokratizálás eddigi két „hullámát" visszaesés követte, a demokratikus kormányokat autokratikus vezetés váltotta fel, s nem szabad lebecsülni a demokratikusnak még nem nevezhető országok számát11. Huntington jogosan óv attól is, hogy a hidegháború végét a „történelem végének" és a liberális demokrácia alternatíva-nélküliségének tekintsük. Csak az „intellektuális történelemmé" vált hidegháborús paradigmából következhet az a téves következtetés, hogy a kommunizmus bukása automatikusan a másik univerzalizmus világméretű diadalát jelenti. A hidegháború befejeződése után a szuperhatalmi bipolarizmuson alapuló paradigmát Huntington szerint olyan „intercivilizációs" megközelítéssel („clash of civilization") kell felváltani, amely magyarázatot adhat a világpolitika új dinamikájára.12 Edward N. Luttwak arra figyelmeztet, hogy a kelet-nyugati konfliktus lezárulása után a Balkánon, valamint a Közel- és Közép-Keleten ugyan még a történelemből jól ismert, „ódivatú" territoriális konfliktusok és háborúk folynak, ám a fejlett országok között a világpolitika központi területein elképzelhetetlenek az ilyen területszerző háborúk. Mindez azonban korántsem jelenti a világpolitika konfliktusok nélküli új korszakát. Az államok régi típusú rivalizálását egy új konfliktus, a „geoökonómiai vetélkedés" váltotta fel, amely a területek elfoglalása helyett olyan kereskedelmi „háború" jellegét ölti, mely az állami politika segédletével a másik ország piacának a „megszállását", támogatási és fejlesztési-kutatási versenyt, a vám- és nem-vámjellegű korlátozások meg nem engedett alkalmazását jelenti. Luttwak a „geoökonómiai vetélkedést" a fegyverkezés és a háború jelenségéhez hasonlítja, s a kereskedelmi konfliktusok megakadályozása érdekében világméretű „geoökonómiai leszerelést" követel. Nem véletlen, hogy Luttwak és más megfigyelők számára a hidegháború után a japán-amerikai kereskedelmi ellentétek a szovjet-amerikai konfliktus globális dimenzióját öltötték és felmerült az Egyesült Államok versenyképességének csökkenése és ezzel együttjáró „harmadik-világosodásának" a rémképe is.13 A nemzetközi kapcsolatok hidegháború utáni állapotáról akkor kaphatunk ha nem is teljes, de viszonylag átfogó képet, ha diagnózisunkban a realista-neorealista és az idealistaneoliberális törésvonal mentén haladunk. Abból indulunk ki, hogy a hidegháború nemzetközi rendjének összeomlása elsősorban a wilsoni utópizmus és a liberális internacionalizmus kritikájából kibontakozott - s 1939 és 1989 között uralkodó - realista-neorealista iskola elleni kihívás. „Egység és struktúra": a klasszikus és strukturális realizmus Eszmetörténetileg a modem realizmus irányzata elsődlegesen az Egyesült Államokban keletkezett a remények kétszeres szertefoszlására való reakcióként. Az első világháború után a wilsoni elvek, a nemzetközi politika legalista-morális megközelítése szenvedett hajótörést. A Népszövetség mint nemzetközi szervezet nem volt képes a kollektív biztonság hatékony rendszereként működni és megakadályozni az új világháború kitörését. A nemzetek valóságos érdekközössége nélkül egy „biztonsági világközösség" elképzelése reménytelen illúzió 19%. tavasz 85
