Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - ÖSSZEOMLÁS UTÁN - Romer, Jean-Christoph - Schreiber, Thomas: Franciaország és Közép-Európa
Trnnciaorszng és Közcp-Európa ve hogy - részben legalábbis - Oroszország visszatér, mégpedig amerikai segédlettel, abba az övezetbe, amelyből 1948-tól el lett távolítva. Márpedig vitathatatlan, hogy Franciaországnak is lehet értékes aduja a térségben, legalábbis a szerbekkel szemben. Az utóbbiak ugyanis nem felejtették el, hogy a franciák a 20. század folyamán két ízben is fegyvert fogtak értük. Persze semmi sem mutat arra, hogy az egész háború elkerülhető lett volna, de ha Franciaország megpróbálta volna megállítani az erőszak gépezetét, talán több esélye lett volna méltóságának és presztízsének megőrzésére. Ehelyett azonban Franciaország - akárcsak a britek, akik hasonló helyzetben vannak - Bonn voluntarista politikáját tette magáévá. Párizs így kétszer is lejáratta magát: egyrészt a szerbek előtt, és főleg a szerb közösség demokratikus gondolkodású része előtt, mégpedig azzal, hogy időnek előtte elismerte Horvátország és Szlovénia szuverenitását, de önmaga előtt is, azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a Badinter-bizottság ajánlásait16, holott ez a bizottság, amelyet Párizs hozott létre, világosan megfogalmazta, hogy milyen előzetes feltételeknek kell eleget tenniük azoknak az országoknak, amelyek igényt tartanak arra, hogy a nemzetközi közösség elismerje őket. Ami a boszniai konfliktus rendezését illeti, világos, hogy Franciaország éppúgy a margóra sodródott, akárcsak Nagy-Britannia, holott a két nagyhatalom korábban nagyon is jelen volt a térségben. A daytoni konferencia idején az Egyesült Államok a saját belső gondjaival volt elfoglalva, teljesen lekötötték a választási előkészületek. Franciaországra nézve a konfliktusnak erősen negatív a mérlege, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy Franciaország milyen súlyra tehetett volna szert, ha határozottabban szövetkezik a britekkel előbb Bonn-nal, majd Washingtonnal szemben. Milyen lehetőségei vannak Franciaországnak? A közép-európai térségben még mindig tapasztalható egyfajta várakozás Francia- országgal kapcsolatban. Ennek következtében nem szabadna, hogy - egy hosszú távú, koherens és tartós közép-európai jelenléttel járó politika kidolgozásában - Franciaországot megbénítsa az a tény, hogy Franciaország erősen kötődik az atlanti szövetséghez és az Európai Unióhoz. Az egymástól elszigetelt lépések politikája, illetve a sajtó politikai felhasználása hosszú távon sohasem kifizetődő, és ha ilyen keretben folytatódik továbbra is a közép-európai országokkal való kapcsolat, akkor mindez csak árthat Franciaország érdekeinek. Franciaországra ugyanis fontos szerep vár ezekben az országokban, főleg gazdasági téren. A franciák, akik a látszat ellenére azért jelen vannak a térségben, nincsenek könnyű helyzetben, ha politikailag is rentábilissá szeretnék tenni a befektetéseiket és szakértelmüket olyan területeken, mint az oktatás vagy a helyi önkormányzat. Párizs részt vesz a közép-európai országok közvetlen nyugati szerződéseinek 1 996. tnvnsz 71
