Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - ÖSSZEOMLÁS UTÁN - Romer, Jean-Christoph - Schreiber, Thomas: Franciaország és Közép-Európa
Jean-Christophe Romer-Thomns Schreiber 1995. március 20-21-én rendezett zárókonferencia idején, már kénytelenek vagyunk belátni, hogy a stabilitási szerződés nem járt valami nagy eredménnyel, mivel hatására mindössze egyetlen szerződés került tető alá, a Magyarország és Szlovákia közötti. Ráadásul még ennek a szerződésnek a ratifikálását is megakadályozta a pozsonyi parlament, mégpedig a szlovák belpolitikával kapcsolatos problémák következtében. [A tanulmány 1996. februárjában íródott. - A szerk.] A román és a magyar miniszterelnöknek a zárókonferencián elmondott beszéde viszont még egyszer megmutatta, milyen nagy utat kell még megtenni a kölcsönös bizalom megteremtéséig. Lengyelországnak, mind történelménél, mind geostratégiai helyzeténél fogva sajátos a helyzete, és ez a helyzet teljes mértékben igazolja a lengyel diplomáciai prioritásokat, vagyis azt, hogy az országnak normalizálnia kell a szomszédaival való kapcsolatait. Ezért fogadta olyan leereszkedően a stabilitási szerződés gondolatát. Mindamellett Varsó nemcsak Bonn-nal, de Párizzsal való kapcsolatának is nagy jelentőséget tulajdonít. A lengyelek, akik mindig is azt keresték, mi is lehet az igazi garanciája az ország biztonságának a hatalmas szomszédokkal szemben, egyszer már megalapították a franciákkal és a németekkel a „weimari háromszöget", bár mindez nem kapott túl nagy sajtót Franciaországban, legalábbis az 1995. október 26-ára időzített párizsi találkozóig. Ez a háromszög, amelyet a francia, német és lengyel külügyminiszter 1991-ben alapított Weimarban, azzal a céllal jött létre, hogy a három ország együttesen gondolja át a biztonsági kérdéseket, illetve azt, hogy „miképpen lehetne folytatni a közeledést az Európai Unió és a társulni kívánó országok között"15. A három ország képviselői ettől az időtől fogva rendszeresen találkoztak egymással, mégpedig mindig más országban: 1992-ben Bergeracban, 1993- ban Varsóban, 1994-ben pedig Bambergben rendezték meg a találkozót. A hármas tanácskozás mögött nyilvánvalóan az a lengyel szándék húzódik, hogy Lengyelország erősíteni kívánja az ország nyugat-európai integrációját: Varsó ezzel a kitérővel próbál csatlakozni ahhoz a francia-német pároshoz, amely minden súrlódás ellenére mégiscsak motorja az új Európának. De, ezzel egyidejűleg, arról is szó van, hogy Lengyelország Franciaországtól szeretné ellesni, hogyan is normalizálhatná kapcsolatait tegnapi ellenségeivel. Ezzel párhuzamosan Jugoszlávia szétesésének is megszaporodtak a jelei. Az a tény, hogy a franciák semmiféle közös politikát sem dolgoztak ki a NATO-val, illetve az Európai Unióval, azzal a következménnyel járt, hogy a nyugat-európai országokat csakis önös érdekeik irányítják. Másrészt a szövetségesek rivalizálása (nevezetesen a franciák rivalizálása a britekkel, illetve a németekkel), továbbá az a tény, hogy az amerikaiak csak igen korlátozottan érdeklődnek a közép-európai térség iránt, mind jobban elmélyíti a válságot. E tétovázás könnyen járhat azzal a következménnyel, hogy a válság konfliktusba fordul, illet70 Külpolitika
