Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Balogh András: A külpolitika prioritásai: nyelvhelyességi vagy politikai vita?
Balogh András tívának tekinteni a regionális együttműködési intézményeket sem. 1990 után a meghatározó magyar politikai erők körében többé-kevésbé konszenzus alakult ki a- tekintetben, hogy Magyarország biztonságát és érdekeinek érvényesítését a létező európai, illetve euroatlanti szervezetekbe való bekapcsolódás adhatja meg. Ez az az időszak, amikor elemi erővel tört fel a határon túli magyarokkal való kapcsolatok szorosabbá tételének az igénye. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy rendezett jószomszédsági viszony nélkül Magyarország hosszabb távon nem képes érvényesíteni alapvető nemzeti érdekeit. Míg a nyugati integrációt illetően alapvetően az egész harmadik szakaszban fennmaradt az egyetértés, elég komoly nézetkülönbségek jelentek meg a szomszédos országokkal való kapcsolatok jellege, illetve a magyar kisebbségek iránti felelősségvállalás értelmezésében. Az 1994 utáni választásokat követően lehet beszélni a magyar külpolitikai gondolkodás negyedik szakaszáról. A főbb elveket tekintve nem állapítható meg lényeges különbség e periódus és a megelőző között. Ekkor jelenik meg a hivatalos dokumentumokban a hármas prioritás megfogalmazása mint egy sajátos egység a különféle törekvések között: vagyis az euroatlanti integráció, a szomszéd országokkal kialakított jó viszony és a határon túli magyar nemzetiségek iránti felelősség- vállalása között. Ha más megfogalmazásokban is, de ezekkel a cél-, illetve feladat megjelölésekkel a magyar parlamenti pártok általában azonosítják magukat. Azonosságok és különbségek Nem kerülheti el figyelmünket azonban az, hogy kezdettől fogva megjelentek, majd egyre markánsabbakká váltak lényeges koncepcionális különbségek is, amelyek „a prioritásokról" folytatott vitákban különösen szembeötlőek. Ezek a különbségek, úgy tűnik, nem teljesen a pártok közötti törésvonalak mentén alakultak ki. Az eltérő álláspontoknak négy csoportja különböztethető meg. 1. Az egyik az európai, esetleg az euroatlanti integrációra helyezi a hangsúlyt, és képviselői szerint egyetlen prioritás van: „Európa". 2. Egy másik markáns felfogás szerint a magyar külpolitikának abban az értelemben is nemzeti elkötelezettségűnek kell lennie, hogy sarkpontját a mai országhatárokon túl élő magyarsággal való kapcsolatok ápolása, érdekeinek képviselete képezi. Ennek a nézőpontnak a képviselői úgy vélik, hogy a szomszéd országokkal való viszony alakítása mindenekelőtt a magyar kisebbségnek biztosított jogok függvénye. 3. Egy harmadik fajta megközelítés elismeri „a három prioritást", de közöttük rangsort állapít meg. Ez a szemléletmód, függetlenül attól, hogy melyik elemet hangsúlyozza, abból indul ki, hogy nem lehetséges sem elméletben, sem gyakorlatban több egyenértékű és egyenrangú nemzeti célt követni. Ennek a megközelítési 6 Külpolitika
