Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - EGYESÜLŐ EURÓPA - Gyenge András - József Judit: Az Európa Tanács keleti kibővítése
Gyenge András - József Judit Jegyzetek 1 A szervezet alapító tagjai 1949-ben: Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Dánia, Luxemburg, Írország, Norvégia, Svédország. 1949 és 1990 között csatlakozott államok: Görögország (1949), Izland (1950), Törökország (1950), NSZK (1951) , Ausztria (1956), Ciprus (1961), Svájc (1963), Málta (1965), Portugália (1976), Spanyolország (1977), Liechtenstein (1978), San-Marino (1988), Finnország (1989). 1996 tavaszáig az alábbi kelet-és közép-európai államok váltak a szervezet tagjává: Magyarország (1990), Lengyelország (1990), Csehszlovákia (1991), [az ország kettéválása után a Cseh Köztársaság és Szlovákia külön-kiilön felvételt nyert)], Bulgária (1992), Szlovénia (1993), Észtország (1993), Litvánia (1993), Csehország (1993), Szlovákia (1993), Románia (1993), Andorra (1994), Lettország (1995), Albánia (1995), Moldova (1995), Ukrajna (1995), Macedonia (1995), Oroszország (1996). 2 Teljes jogú tagságért folyamodott még: Belorusz, Bosznia-Hercegovina, Horvátország. 3 Ez nem volt mindig így. Az első tagfelvételekre a PKGY véleményének megkérése nélkül került sor. A PKGY azonban szükségesnek tartotta, hogy nélküle ne szülessenek ilyen fajsúlyos döntések, ezért 1949-ben azzal a javaslattal fordult az MB-hez, hogy változtassa meg a Statútumot olyan értelemben, hogy az lehetővé tegye a PKGY-nak a tagfelvételi döntéshozatalban való részvételt. Az MB a statútum változtatásától ugyan elzárkózott, de megállapodott abban, hogy minden tagfelvétel előtt kikéri a PKGY véleményét. Ezt a döntését egy úgynevezett alapszabályi határozattal szentesítette. 4 Erre elsőként Oroszország tagfelvételi kérelme során került sor, lásd MB (92)27. határozata. Ezt követően pedig minden tagfelvételi jelentkezésnél hasonló módon járt el az MB. Bosznia-Hercegovina tagfelvételi kérelmének a PKGY-hoz történő továbbításakor pedig minden addiginál nagyobb szerepet vindikált magának a tagfelvételi folyamat során (MB.(95)21. határozatai5 Az eljárás az évek során többször változott. Jelenleg a PKGY három bizottsága — Politikai Ügyek Bizottsága, Jogi- és Emberi Jogi Bizottság, az Európai Nem — Tagállamokkal való Kapcsolatok Bizottsága — jogosult egy-egy jelentéstevő (úgynevezett rapporteur) kijelölésére, akik írásos jelentést terjesztenek bizottságuk elé a felvételét kérő ország helyzetéről. A három bizottság állásfoglalása alapján a PKGY plenáris ülésén döntés születik arról, hogy a jelölt országot milyen feltételekkel támogatja a Közgyűlés. Ezt az véleményt továbbítják aztán a Miniszteri Bizottságnak. (Részletesen ld.The Parliamentary Assembly — Procedure and Practice ch.I.;pp.l8—20; Strasbourg 1990) 6 A tagfelvételi folyamat egészéről, valamint a PKGY és az MB közötti együttműködésről lásd H. Winkler, Democracy and Human Rights in Europe. A survey of the admission practice of the Council of Europe, Austrian Journal of Public and International Law, 47,1995, 147—172 7 European Treaty Series I. (ET publikáció) 8 Report by Mr. Reddeman on the enlargement of the Council of Europe (Doc. 7103, 1994. június), valamint Recommendation No.1247 of the Parliamentary Assembly 9 Reply by the Committee of Ministers to Recommendation 1247, 1995. március 10 A valódi demokrácia (genuine democracy) kifejezés a Statútum preambulumának 3.bekezdésében szerepel, megvalósulásának feltétele a következő elvek érvényesülése: egyéni szabadság, politikai szabadság, jogállamiság. 11 PKGY-vélemény Portugália tagfelvételéről, No.78 (1976) 12 PKGY-ajánlás Spanyolország tagfelvételől, No. 820 (1977). A PKGY, addigi és azt követő gyakorlatától eltérően, Spanyolország felvételével kapcsolatos álláspontját ajánlás formájában fogalmazta meg. Ennek oka az, hogy ebben az egy esetben a PKGY maga kezdeményezte az ország felvételét, és nem az MB kérte fel a PKGY-t vélemény megfogalmazására. 60 Külpolitika
