Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - EGYESÜLŐ EURÓPA - Gyenge András - József Judit: Az Európa Tanács keleti kibővítése
Az Európa Tárnics keleti kibővítése szabályrendszerén belüli értelmezése ezért nem igazán volt lehetséges. Egyrészt nem tűnt összeegyeztethetőnek az ET-nek a demokratikus államberendezkedésről kialakított felfogásával összeegyeztethetőnek az, hogy egy ország népességének csaknem fele nem jogosult a közéletben való részvételre, másrészt azonban arra sem tűnt igazán jogosan kötelezhetőnek egy kormány, hogy állampolgárságot adjon olyan csoportoknak, amelyek gyakran kifejezetten ellenséges módon viseltettek az országgal szemben.30 Ez utóbbi álláspontot látszik igazolni az a tény, hogy az Európa Tanács határozottan elutasított minden, az orosz kormány által az észt tagfelvételi kérelem elutasítása érdekében a szervezetre gyakorolt nyomást. A PKGY a tagfelvételi folyamat során alaposan körüljárta a kérdést, és az észt kormánnyal folytatott megbeszélések során elérte, hogy az speciális kötelezettségeket vállaljon arra, hogy biztosítja az orosz kisebbségnek a jogot az önkormányzati választásokon való részvételre. Az észt kormány ilyen tartalmú kötelezettségvállalását a tagfelvétellel kapcsolatos véleményébe is belefoglalta.31 Ezen túlmenően a PKGY, mint már jeleztük, általános elvárásként fogalmazta meg azt, hogy az észt kormány kisebbségi politikája a PKGY 1201. ajánlásával összhangban valósuljon meg. Szlovákia esetében a magyar kisebbséggel kapcsolatos kormánypolitika okozta a problémát. A magyar kormány elvileg támogatta a szlovák tagfelvételt, de szerette volna, ha azt a magyar kisebbség helyzetének javításához kötik. Ilyen értelemben igyekezett befolyásolni a tagfelvételi folyamatot mind a PKGY, mind az MB szintjén. A PKGY az előző esethez hasonlóan reagált erre a speciális körülményre. Egyrészt felkérte a szlovák kormányt, hogy kisebbségi politikáját általában a 1201. ajánlás szellemében alakítsa, másrészt konkrét lépések megtételéhez (a kisebbségi nyelvű névhasználat és a kétnyelvű helységnévtáblák engedélyezése) kötötte a tagfelvételt. Ugyancsak elvárta azt, hogy a szlovák törvényekből kiiktassanak minden, a kisebbségekkel szembeni diszkriminatív fellépésre lehetőséget adó elemet.32 A szlovák tagfelvételnél a PKGY túlment a különleges kötelezettségvállalásokra történő egyszerű hivatkozásnál, és kilátásba helyezte azok intézményes ellenőrzését, illetve annak elmaradása esetén szankciók foganatosítását.33 Csehország esetében a cseh-liechtensteini kapcsolatokat terhelő problémák; az államosított liechtensteini vagyon sorsa és általában a két ország kölcsönös elismerésének kérdése komplikálták a tagfelvételi folyamatot. 1918, a Csehszlovák állam megalakulása óta problémák jelentkeztek a két állam viszonyában. Csehszlovákia 1938-ig nem ismerte el a Liechtensteini Hercegséget önálló államként, akkor is csak a minél szélesebb körű nemzetközi támogatás megnyerésének érdekében tette azt. 1945-ben az új csehszlovák kormány a liechtensteinieket németeknek, így háborús bűnösöknek titulálta, csehországi vagyonaikat államosította. A két ország között még hivatalos tárgyalásokra sem került sor a fennálló problémák rendezése céljával annak ellenére, hogy Csehszlovákia 1989-re Argentína, Németország és Liechten1996. tavasz 53
