Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor nemzeti kisebbség definíciója, amelynek kidolgozását a szakértők számos esetben megkísérelték. Jogilag kötelező kodifikációját egyes államok politikai akaratának hiánya hiúsította meg. A szakértők és az államok egy része közötti állandó feszültség is a politikai akarat hiányát tükrözi. Úgy véljük, hogy idéznünk kell Nicola Girasoli legutóbbi szakértői javaslatát a nemzeti kisebbségek definíciójára: „Az állam állampolgárainak (citizens) az a csoportja, amely az állam lakosságának többi részéhez viszonyítva számbeli kisebbségben van, nincs domináns helyzetben, történelmi események következtében elszakadt eredeti országától, és megőrizte ennek az országnak a vallási, nyelvi és kulturális jellemvonásait, a fennmaradás kollektív akaratával rendelkezik, és arra törekszik, hogy a többséggel való gyakorlati és jogi egyenlőséget érjen el, miközben tiszteletben tartja az állam szuverenitását."46 A meghatározás a korábbi definíciókhoz viszonyítva több új elemet vezet be: a történelmi származást és az anyaországgal való kapcsolatot az állam iránti lojalitással együtt iktatja be, a kisebbséget csoportként határozza meg, és a kisebbséget, valamint a többséget kollektivitásként viszonyítja egymáshoz. Véleményünk szerint a meghatározás a további jogfejlődés során a kollektív jogok kodifikációjának is kiindulópontja lehet. A kollektív jogok, például az anyanyelvhasználat jogának megtagadása egyértelműen diszkrimináció forrása. Várady Tibor okfejtése szerint az állam többségi lakosságának anyanyelv-használati joga a többség számára biztosított kollektív jog. Amennyiben az állam ugyanezt a jogot a kisebbségi nyelvek számára nem biztosítja, azok diszkriminációja nyilvánvaló. A többség számára biztosított kollektív jogot csakis a kisebbségi nyelvek hivatalossá tételével lehet ellensúlyozni, a diszkriminációt csak így lehet megszüntetni. Ennek gyakorlati kivitelezhetőségét példázza Kanada, ahol nemcsak az angol nyelvű többség, hanem a francia nyelvű kisebbség nyelve is hivatalos, valamint Finnország, ahol a finn nyelvű többség és a svéd nyelvű kisebbség nyelve is hivatalos státussal bír.47 Kulcsár Kálmán szerint a kollektív jogok érvényesítése területén a nemzetközi jogban ellentmondás uralkodik, amely a következőképpen fogalmazható meg: „Amidőn a nemzetközi jog - általános elvként is - kollektív jogként fogadja el minden nép jogát az önrendelkezésre, bizonyos, a kollektivitással szoros kapcsolatban álló emberi jogok, mint például a kulturális, a nemzeti s a vele összefüggő identitás megőrzése ilyen jellegét a nem államalkotó nemzeti kisebbségek esetében már nem honorálja", és jogaikat csak egyéni jogként kezeli. Az átalakulás jelei azonban kitapinthatóak. Megkezdődött a mononacionális államok multinacionálissá való átalakulása. Ennek európai példái Belgium, Finnország, Hollandia és Spanyolország. „Ez az átalakulás válhat - állapítja meg Kulcsár Kálmán - a nemzetek önrendelkezési joga korszerű értelmezésének alapjává, amelynek kezdeti fejlődési foka az adott 206 Külpolitika
