Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában országban nem többséget alkotó nemzetek kulturális jogai depolitizáltságának, természeténél fogva kollektív jellegének általános elismerése."48 Az a tény hogy a nemzeti kisebbségek a jelenlegi nemzetközi dokumentumokban rögzítetteknél többet követelnek, természetszerűen következik a dolgok állásából. Kovács Péter találó megfogalmazása szerint „általában a többség és a dolgok logikájánál fogva az állam magától értetődő természetességgel nyúl az egyéni kisebbségi jogok koncepciójához, kiegészítve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével. A kisebbség pedig helyzetéből fakadóan és történelmileg is alátámasztha- tóan a kollektív jogi megközelítés eléréséért is küzd".49 A kollektív jogok kodifikációjának szükségességét meghirdette az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEV) is. „Amennyiben nem csak egy előzetes és részleges, hanem egy átfogó népcsoportvédelem a cél - és csak ez képes arra, hogy a kisebbségi (népcsoportjogi) kérdések megoldatlanságából következő, az európai békét és stabilitást fenyegető veszélyeket hosszú időre száműzze -, egy újabb különegyezmény formájában megfogalmazott jogeszközre van szükség ahhoz, hogy mindazok a kiegészítő jegyzőkönyv és a keretegyezmény által nem megoldható kérdések, főként a csoport jogok és az autonómia kérdései megfelelő szabályozást nyerjenek" - írja Christoph Pan a FUEV által kidolgozott kisebbségvédelmi jogszabálytervezethez írt előszavában.50 A kisebbségi érdekképviseletnek a politikai küzdelem logikájánál fogva különben is nem az a dolga, hogy önmagát az eddig elért nemzetközi kodifikáció mércéje szerint korlátozza, hanem az, hogy a kisebbség politikai érdekeit megfogalmazza. Ezek az érdekek pedig egyértelműen a kollektív jogok elismerése, sőt kodifi- kációja szükségességének irányába mutatnak. A kollektív jogokkal szoros kapcsolatban áll az autonómia kérdése, bár az autonómia és a különleges státus az egyéni jogokból is levezethető, sőt létrehozható történelmi hagyományok vagy közigazgatási meggondolások alapján is emberjogi vagy kisebbségjogi elvektől függetlenül (pl. Korzika autonómiája Franciaországban). Az EBEE koppenhágai konferenciájának dokumentuma (35. cikk), az EBEE genfi szakértői találkozójáról kiadott jelentés (IV. fejezet 7. bekezdés) és az ET 1201-es ajánlása (11. cikkely) tartalmaz a nemzeti kisebbségek autonómiájára vonatkozó kitételeket vagy utalásokat. Az 1201-es ajánlás az autonóm önkormányzathoz és a különleges státushoz való jogot a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek számára, tehát egyéni jogként rögzíti. AZ ENSZ nyilatkozata a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól ugyancsak egyéni jogként utal a regionális döntéshozatalban való részvétel lehetőségére (2. cikkely 3. §.). Az államok egy része megakadályozta azt, hogy az autonómiához és a különleges státushoz való jog bekerüljön az ET kisebbségvédelmi keretegyezményébe, így a nemzeti kisebbségekre vonatkozó mindmáig egyetlen kötelező európai jogeszköz ezt nem tartalmazza. A nemzeti kisebbségek autonómiája kodifikációjának - amely lehet területi, sze1996. ősz-tél 207
