Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában szabadságjogokat" (22. cikk). E cikkelyek kizárnak bármely jogkorlátozó értelmezést. Az egyezmény olyan kompromisszum eredménye, amelynek megfogalmazását a minimális közös nevező érvényesülése határozta meg. Végrehajtása nagymértékben függ az államok politikai akaratától, ugyanakkor egyaránt lehetővé teszi szűk- vagy tágkeblű kisebbségpolitika folytatását. A további fejlődés tendenciái A kisebbségi jogok biztosítására irányuló nemzetközi kodifikációs munka az utóbbi években jelentős léptekkel haladt előre. A kollektív jogok érvényesítése terén azonban nem sikerült áttörést elérni. A nemzetközi fórumok által kidolgozott dokumentumok a politikai mozgások és fejlődés elért szintjéhez képest késésben vannak. Tehát a kisebbségi jogok kodifikációjának továbbfejlesztésére van szükség. Véleményünk szerint az egyéni és kollektív jogok érvényesítése közötti látszólagos ellentmondás feloldható, a kollektív jogokkal szembeni ellenérzés hosszadalmas munkával leküzdhető. Nemzeti kisebbséghez tartozni ugyanis az eddig elfogadott nemzetközi dokumentumok szerint egyéni döntés tárgya. Ennek alapján az egyén jogainak elsődlegessége biztosítható a kollektív jogokkal szemben. A kollektív jogokat ugyanakkor oly módon lehet a jogrendszerbe belefoglalni, hogy ne helyettesítsék, hanem kiegészítsék az egyéni jogokat. Ekképp olyan - a nyugati demokráciák alapvető komponenseiként megjelenő - szabadságjogoknak, mint a gyülekezési jognak, a szólás- és vallásszabadságnak, valamint a pluralizmus tiszteletben tartásának a gyakorlása a kisebbségek számára éppen a kollektív jogok által biztosítható - véli Csaba K. Zoltáni és Frank Koszorús.43 Az egyéni és kollektív jogokkal kapcsolatos politikai és jogi párbeszédben kompromisszumos köztes állomások is kialakíthatók. Kovács Péter szerint „abban az esetben, ha megvan az állam részéről a jóindulat és a kisebbség oldaláról az együttműködési készség, mindig meg lehet találni a megfelelő jogi megoldásokat", még akkor is, ha „az adott alkotmányos rendszer nem képes befogadni a kollektív jogi megközelítést".44 A kollektív jogok tételes kodifikációját - miként említettük - meg kell előznie egy olyan állapotnak, amikor minden nemzeti kisebbséghez tartozó személy számára biztosítják a kollektív dimenziójú egyéni kisebbségi jogok gyakorlását.45 Az egyéni és kollektív jogok vitájában az egyéni jogok kizárólagosságának hívei gyakran állítják szembe egymással a szakszervezeteket és a nemzeti kisebbségeket mint közösségeket annak példájaként, hogy az egyik (a szakszervezet) tagjai pontos nyilvántartása folytán definiálható, míg a másik (a nemzeti kisebbség) nem. Ez az érvelés megcáfolható abban az esetben, ha a kisebbség megfelelő nemzetiségi katasztert, tagjainak a hozzátartozás egyéni döntése alapján elkészített nyilvántartását össze tudja állítani. A kollektív jogok kodifikációjának valóban előfeltétele a 1996. ősz-tél 205
