Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában országos és regionális kérdésben figyelembe vegyék, és lehetővé tegyék részvételüket a helyi döntéshozatalban, különösképpen a kultüra, az oktatás, a vallás, az információ és a szociális ügyek területén. Az értelmezés példaként az olaszországi és spanyolországi speciális státusokat említi, hozzáfűzvén, hogy a hasonló megoldások érvényesítése nem zárhatja ki a személyi autonómia alkalmazását. Az értelmezés mindezt minimális követelménynek tekinti. A speciális státus ennél jóval többet is adhat. Regionális ügyekben törvényhozó és végrehajtó hatalommal ruházhatja fel azt a régiót, ahol a kisebbség többséget alkot, ennélfogva pedig olyan rendszer alakítható ki, amely az állam részleges föderációját vezeti be. A különleges történelmi és területi helyzetnek való megfelelés pedig úgy értelmezendő, hogy az államoknak tekintetbe kell venniük a kisebbségek hagyományait és különleges szükségleteit. A ll. cikkelybe foglalt jog alkalmazása pedig két állam között és az államon belüli egyik vagy másik kisebbség között is szabályozható.29 Bár a dokumentum címében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekről beszél, és a már többször idézett kompromisszumos megoldást használja a jogok egyéni és csoportos gyakorolhatóságáról, a nemzeti kisebbség definíciójában a nemzeti kisebbséget olyan személyek csoportjának minősíti, amelynek bizonyos közösségi ismérvei vannak (ezen ismérveket is meghatározza). Mint nemzetközi jogi okmány először tartalmazza a kollektív jogok fogalmát 12. cikkelyében, ahol kimondja: „A jelen jegyzőkönyv egy rendelkezése sem értelmezhető ügy, hogy az korlátozza vagy csorbítja a nemzeti kisebbségek tagjaira vonatkozó egyéni illetve a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kollektív az aláíró tagállam törvénykezésében illetve az állam által vállalt nemzetközi szerződésben meghatározott jogokat." A jegyzőkönyvtervezetet egy a kisebbségekkel kapcsolatos új jogfelfogás kompromisszumos megnyilatkozásának tekinthetjük. Végül azonban mégsem került elfogadásra. A belefoglalt jogi normák tehát nem váltak kötelező jogszabállyá, de megmaradt ajánlás jellegük. A magyar-szlovák alapszerződés aláírása és a magyar-román alapszerződés aláírásának elmaradása kapcsán román politikusok az ajánlás érvényvesztettségéről beszéltek. Az ET parlamenti közgyűlése magyar indítványra 1995. április 26-án az 1201-es ajánlást megerősítette, és továbbra is érvényben levő, s az ET jövőbeni ellenőrzési tevékenysége során figyelembe veendő dokumentumnak nyilvánította.30 Hogy a kisebbségekre vonatkozó normatív jogszabályok megalkotása milyen nehézségekbe ütközik, egyértelműen szembeszökő, ha átlapozzuk az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozó szakértői bizottságának 1993. július 28-án készült jelentését.31 A szakértői bizottság munkája során elsősorban a kisebbségekhez tartozó személyekről beszél, bár néhol - miként a bizottság nevében is - megjelenik a kisebbségek védelme megfogalmazás, amelynek kollektív dimenziót lehet adni. A nemzeti kisebbség fogalmát a következőkben próbálta meghatározni:- a csoport nagyságában kisebb, mint az állam lakosságának többi része; 1996. ősz-tét 199
