Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor- tagjai az állam területén élnek és/vagy annak állampolgárai, és az államhoz hosszú idő óta szoros és tartós kapcsolat fűzi őket;- közös etnikai, kulturális, vallási és nyelvi vonásokkal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik a lakosság többi részétől;- kifejezik azon kívánságukat, hogy kisebbségként ismerjék el őket. A szakértők nem értettek egyet abban, hogy az újonnan bevándorolt vendég- munkásokat és menekülteket kisebbségnek tekintsék-e, vagy nem. Konszenzus nem alakult ki, a fenti definíció pedig csak gyakorlati megfontolásként került papírra. A szakértők nagy része egyetértett abban, hogy egy jogilag kötelező okmány előfeltétele a jogalanyként elfogadott nemzeti kisebbség definíciója, annak ellenére, hogy az utóbbi időben kialakult egy olyan vélemény is, miszerint a definíció kidolgozása nem szükséges előfeltétele a jogok kodifikációjának. A kollektív jogok fogalma definíciója vitájában még ennél is súlyosabb helyzet alakult ki. A szakértők egy részének véleménye szerint a kollektív jogok fogalma lételemében kapcsolódik a kisebbség fogalmához. A kollektív jogoknak a nemzeti kisebbségre mint jogalanyra kell irányulniuk. A nemzeti kisebbségek definíciója hiányában a kollektív jogok fogalma sem definiálható. Egyes szakértők azonban még azt is kétségbe vonták, hogy a kollektív jogok az emberi jogokkal kapcsolatba hozhatók. Ennek nyomán a bizottság elhatározta, hogy a kollektív jogok definíciójának ügyét leveszi a napirendről. A szakértők elismerték, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai az emberi jogok védelmének elidegeníthetetlen részét képezik, ugyanakkor megállapították, hogy a nemzeti kisebbségek védelme nem tartozik az emberi jogok és az azzal kapcsolatos kodifikáció körébe, és azt a politikai lépések (a nemzeti kisebbségek kérdéseit békésen rendező mechanizmusok, bizalomerősítő lépések, két- vagy többoldalú egyezmények) hatókörébe utalta. Ugyancsak rendkívüli nehézségekre utal a kisebbségi kérdés sorsa a Franciaország által javasolt úgynevezett Balladur-tervben, azaz az európai stabilitási egyezményben. Ennek első változata még külön fejezetet szentelt a kisebbségeknek, és megállapította: „A meglevő jogszabályok fokozatosan fejlődtek oda, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak az egyénre vetített felfogásából eljussunk a kollektív jogokig..., az EBEE-n belül a nemzeti kisebbségek főbiztosa felhatalmazást kap a kisebbségek kollektív jogainak figyelemmel kísérésére."32 A későbbi változatból a fejezet eltűnt, és a kisebbségek jogai a határok kérdésével együtt csak olyan kérdésként kerültek említésre, amely az EBEE és az Európa Tanács tevékenységi területéhez tartozik. Az 1995. március 20-21-én elfogadott végleges szövegben a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartásáról van szó. Az egyezmény célul tűzi ki a xenofóbia, a faji és etnikai gyűlölet leküzdését, a kisebbségek ügyét pedig következetesen a határok tiszteletben tartásának kötelezettségével 200 Külpolitika
