Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Stíndor lentősebb kifejezője, identitásának lényegi megnyilatkozása a nyelv, a chartát - bár tárgya nem a kisebbségek védelme és jogainak biztosítása - kiemelkedő jelentőségűnek és a kisebbségvédelem egyik alapvető eszközének tekinthetjük. Mindezt alátámasztja az ET konzultatív szakértői testületének, a velencei bizottságnak (Európai bizottság a demokráciáért a jog révén) a chartáról legutóbb elkészült értelmezése is.27 Kiegészítő jegyzőkönyvtervezet Az európai emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményhez a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekről. (Az ET parlamenti közgyűlésének 1201/1993 ajánlása tartalmazza) A jegyzőkönyvtervezetet az ET parlamenti közgyűlése 1993. február 1-5. között Strasbourgban tartott ülésszakán vitatta meg, és azt javasolta a miniszteri bizottságnak, hogy tekintettel a kérdés rendkívüli fontosságára, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ET országai államfőinek 1993. október 8-9-i Bécsben szervezendő találkozójára aláírásra készen álljon.28 Alapelvei a következők: „...kizárólag az államokban élő nemzeti kisebbségek tagjai jogainak elismerése illetve e jogok nemzetközi védelme útján lehet tartósan véget vetni a nemzetiségi konfliktusoknak, s így szavatolni az igazságot, a demokráciát és a békét". (Preambulum 3.); „A kisebbségi jogok nemzetközi védelme alapvető részét képezi az emberi jogok védelmének..." (Preambulum 4.). Egyértelműen biztosítani kívánja az anyanyelv használatát a hatóságokkal szemben, a bírósági eljárásokban, a közterületi információkban, a magán és közéletben, valamint az oktatásban (7 és 8. cikkely), és leszögezi, hogy „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek jogukban áll saját szervezetek létrehozása, ide értve a politikai pártokat is" (6. cikkely). Előírja, hogy „azokban a régiókban, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többségben vannak, joguk van ahhoz, hogy megfelelő helyhatósággal vagy autonóm önkormányzattal rendelkezzenek, illetve hogy olyan különleges (speciális) státusuk legyen, amely megfelel a különleges történelmi és területi helyzetnek..." (11. cikkely). Mivel a 11. cikkely nemzetközi vitát váltott ki, az ET parlamenti közgyűlésének jogi és emberjogi bizottsága felkérte a velencei bizottságot, hogy dolgozza ki a cikkely értelmezését. Álláspontját a bizottság 1996. március 1-2-i ülésén rögzítette. Eszerint a 11. cikkelyben biztosított jog alanyai a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek. Ennek ellenére az autonómiához való jog érvényesítése csak úgy képzelhető el, ha azt másokkal közösségben gyakorolják. Az államoknak földrajzi és történelmi dimenziók alapján jóhiszeműen kell meghatározniuk a kisebbség által többségben lakott régiót, és tekintetbe kell venniük a kisebbségek jelenlétét akkor, amikor területüket politikai és közigazgatási alegységekre osztják, és választókörzeteiket kialakítják. A megfelelő helyhatóság vagy autonóm önkormányzat pedig a Helyi önkormányzatok európai chartája szerint értelmezendő. A különleges (speciális) státus értelmezésében az államok eltávolodhatnak a helyi ön- kormányzat hagyományos modelljétől. A speciális státusnak azon az akaraton kell alapulnia, hogy a kisebbségeket képviselő testületek véleményét minden őket érintő 198 Külpolitika
