Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor kötelezettségek teljesítése jogos nemzetközi ügy, és ennélfogva nem valamely állam bel- ügye." (II. fejezet 3. bekezdés); „A részt vevő államok meg fogják teremteni az előfeltételeket a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek esélyegyenlőségére." (IV. fejezet 1. bekezdés); „Elismerik, hogy azok az intézkedések, amelyek többek között tekintetbe veszik a nemzeti kisebbségek történelmi és területi körülményeit, azokon a területeken különleges jelentőségűek, ahol a demokratikus intézményeket még meg kell szilárdítani, és ahol a nemzeti kisebbségek ügye különlegesnek tekinthető." (IV. fejezet 6. bekezdés); „...a részt vevő államok érdeklődéssel veszik tudomásul, hogy egyes államok megfelelő demokratikus úton pozitív eredményeket értek el a következők által: helyi és autonóm közigazgatás továbbá területi autonómia felállítása, beleértve tanácskozó, törvényhozó és végrehajtó szervek létesítését, amelyek szabad és rendszeres választások eredményei; egy nemzeti kisebbség önkormányzata identitásának ügyeiben, ott ahol a területi autonómia nem alkalmazható." (IV. fejezet 7. bekezdés); „A részt vevő államok tekintetbe veszik a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek azon jogát, hogy jogaikat egyénenként vagy csoportosan akadálytalanul gyakorolják (IV. fejezet 1. bekezdés). A jelentés világos bizonyítéka a kisebbségi kérdés jelentőségének. A benne foglalt elvek és tények a további kodifikációs munka figyelembe veendő anyagául szolgálhatnak. (Felhívjuk a figyelmet az esélyegyenlőség, a nemzeti kisebbségek történelmi és területi körülményei, területi autonómia, kisebbségi önkormányzat fogalmainak vagy fogalomcsoportjainak jelenlétére a jelentésben.) Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája (1992. június 24., aláírásra megnyitva 1992. október 2-án). Az Európa Tanács által elkészített charta Európa történelmi, regionális vagy kisebbségi nyelvei magánéleti és közéleti használatának jogát elidegeníthetetlen jognak nyilvánítja (preambulum). Megadja a regionális vagy kisebbségi nyelvek definícióját is, amely szerint a kifejezés alatt azon nyelvek értendők, amelyeket egy állam területén az állam lakosságának számszerű kisebbségét alkotó polgárok hagyományosan használnak, és amelyek különböznek ezen állam hivatalos nyelve(i)től (1. cikkely). Előírja, hogy minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv földrajzi körzetét oly módon kell tiszteletben tartani, hogy „a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztás ne képezze a regionális vagy kisebbségi nyelv támogatásának akadályát" (7. cikkely 1. b.). Részleteiben megállapítja a kisebbségi nyelvek használatának módozatait az oktatásban (8. cikkely), az igazságszolgáltatásban (9. cikkely), a közigazgatásban (10. cikkely), a tömegtájékoztatásban (11. cikkely), a kulturális (12. cikkely), valamint a gazdasági és társadalmi életben (13. cikkely). Kiemeljük: a felek vállalják, hogy „a helyneveknél a regionális vagy kisebbségi nyelveken hagyományos és helyes formák használatát vagy elfogadását, ha szükséges a hivatalos nyelv(ek) szerinti elnevezésekkel együttesen használva". (10. cikkely 2. g.); „Kiiktatnak jogalkotásukból minden olyan rendelkezést, mely igazolható okok 196 Külpolitika
