Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikríciójának lehetőségei Európában identitás előmozdítására." (33. cikk); Ennek érdekében az „érintett államok politikájával összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatásokat hoznak létre, amelyek megfelelnek az olyan kisebbségek specifikus történelmi és területi körülményeinek". (35. cikk); Az államok „elismerik az egyén jogát a hatékony jogorvoslathoz, és törekednek arra, hogy nemzeti törvényeikkel összhangban elismerjék az érdekelt személyek és csoportok jogát ahhoz, hogy a diszkriminatív, beleértve a faji és idegengyűlöleten alapuló cselekedetek ellen panaszeljárást kezdeményezzenek..." (40. cikk 5. bekezdés). A koppenhágai dokumentum határozott előrelépés a kisebbségi jogok biztosítása terén annak ellenére, hogy előírásai ajánlás jellegűek, és nem kötelezik az államokat. Több kodifikált kétoldalú kisebbségvédelmi dokumentum (az NSZK által megkötött alapszerződések kisebbségvédelmi cikkelyei, magyar-szlovén egyezmény, magyar-ukrán, magyar-orosz nyilatkozat) azonban máris az itt megfogalmazott ajánlásokon alapul. A kollektív jogok fogalmát nem vezeti be és a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 27. cikkelyében alkalmazott kompromisszumos megfogalmazást fogadja el. Először tartalmaz viszont ajánlásokat autonóm közigazgatás létrehozására és arra, hogy diszkrimináció esetén ne csak személyek, hanem csoportok is kezdeményezhessenek panaszeljárást. Párizsi charta az új Európáért (EBEE 1990. november 19.) Az okmányt a kommunizmus bukása utáni demokratikus és egységes Európa születési bizonyítványának tekinthetjük. Az új Európa felépítésének irányelvei között szerepel: „Megerősítjük azt, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása védelmet élvez, és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van szabadon kifejezni, megőrizni és fejleszteni ezen identitást megkülönböztetéstől mentesen és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján." „Eltökélten arra, hogy előmozdítsuk a nemzeti kisebbségek gazdag hozzájárulását társadalmaink életéhez, vállaljuk, hogy tovább javítjuk helyzetüket." A nemzetközi jog értelmében az okmány kötelezi az aláíró államokat, hogy ezen elvek jegyében cselekedjenek, és hogy az ez irányú jogi kodifikációs munkában részt vegyenek. jelentés az EBEÉ nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos szakértői találkozójáról (Genf, 1991. július 19.) A találkozót a párizsi charta határozata értelmében hívták össze, tekintettel „az erőteljesebb együttműködés és a nemzeti kisebbségek jobb védelme szükségességére". A jelentés hangsúlyozza: „Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok betartása, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait is, az új Európa alapját képezi."; „...különösképpen azokon a területeken kell törekedni a nemzeti kisebbségek kérdéseinek kezelésére, ahol a demokratikus intézményeknek még meg kell szilárdulniuk" (I. fejezet 1. bekezdés); „A nemzeti kisebbségek kérdése továbbá a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó nemzetközi 1996. ősz-tél 195
