Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor sebbségi jogok csoportos gyakorlásának biztosítására: „Olyan államokban, ahol etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek léteznek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival közösségben saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy saját nyelvüket használják" - szól a cikkely. Ezt a megfogalmazást alkalmazták a németlengyel, a német-magyar, a német-csehszlovák, a német-román, a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződésben, valamint az utóbbi években elfogadott regionális és nemzetközi jogeszközökben. Az ENSZ 1994-ben elfogadott, már említett addenduma leszögezi, hogy a 27. cikkely által biztosított jogok egyéni jogok, de ezeket oly módon kell alkalmazni, hogy a kisebbségi csoportok kultúrájukat, vallásukat vagy nyelvüket (6. 2. §), azaz identitásukat megőrizzék. A személyek pedig, akiket a védelem megillet, azok, akik egy csoporthoz tartoznak, és közös kultúrájuk, vallásuk és/vagy nyelvük van (5. 1. §). Az addendum értelmezi a „kisebbségek léteznek" (exists) kifejezést, és leszögezi: nem az állam joga az, hogy megállapítsa az állandóságnak azt a fokát, amelyet a „léteznek" kifejezés maga után von (5. 2. §). Az addendum értelmezésében a jogok tehát egyéni jogok, a kisebbségek azonban csoportok, amelyek de facto léteznek, létük nem függhet az állam jóakaratától. Jogilag nem világos, hogy hogyan kell az államoknak a kisebbségek identitását védelmezni, ha jogaik egyéni jogok.20 Az utóbbi években napvilágra kerültek olyan amerikai vélemények, amelyek ha a kollektív jogokat nem is, a csoportérdekek létét azonban, amely az egyéni jogok közös gyakorlásában nyilvánul meg, elismerik. Alfred Moses, az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövete erdélyi látogatása alkalmával kijelentette: a kollektív jogok hangoztatása nem szerencsés, viszont a kisebbségek igenis rendelkeznek jól meghatározott csoportérdekekkel, s ezeket tiszteletben kell tartani, hogy megőrizhessék identitásukat. Richard Holbrooke helyettes amerikai államtitkár 1995. augusztus 25-én a külügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatóján kijelentette: „egyenlő elbánást akarunk valamennyi etnikai csoport számára valamennyi országban. Jogaikat tiszteletben kell tartani úgy is mint egyénekét, és úgy is, mint etnikai csoportok tagjaiét. Bár ez utóbbi eltér az amerikai politikai hagyománytól, legalábbis elméletben, az EU, az Európai Parlament és az ET jogként fölsorolja. Erről folytatnak jelenleg tárgyalásokat a magyarok, a szlovákok, a románok és az ukránok a kisebbségi kérdésben."21 Amerikai szerzők rámutattak arra, hogy az egyéni jogok alapján álló amerikai jogrendszer is kénytelen néhány esetben a csoportjogok bizonyos formáit elfogadni. Ezt bizonyítja a nyilvános és az egyházi iskolák létén alapuló párhuzamos iskolarendszer, a szakszervezetek számára biztosított kollektív alkujog és azok a bennszülött amerikaiak számára biztosított különleges jogok, amelyekkel más csoportok nem rendelkeznek. Sőt a két szerző azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az Ame192 Külpolitika
