Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában rikai Egyesült Államoknak, amennyiben nem akar a kisebbségi konfliktusokba belebonyolódni, a feszültségeket csökkentő kollektív emberi jogok nemzetközi alapjainak megteremtésében vezető szerepet kell vállalnia.22 Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi álláspontja az egyéni és kollektív jogok kérdésében a következőképpen foglalható össze: az Egyesült Államok a továbbiakban is az egyéni jogokat ismeri el jogi kategóriaként, de ha valahol a kisebbségi kérdést a kollektív jogok elve alapján rendezik, azt nem ellenzi, és elfogadja. Áz ET keretegyezménye a nemzeti kisebbségek védelméről (1994) ugyancsak az egyéni jogok közösségben való gyakorlásának lehetőségét kodifikálja: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek az ebben a keretmegállapodásban foglalt elvekből származóan gyakorolják jogaikat és élvezhetik szabadságjogaikat egyénileg, valamint másokkal közösségben" (I. szakasz 3. cikk. 2. bekezdés). A hozzáfűzött értelmezés szerint a keretegyezmény elismeri a jogok és szabadságjogok közös gyakorlásának lehetőségét, de ez nem azonos a kollektív jogok fogalmával. A „másokkal" kifejezést pedig a lehető legszélesebben kell értelmezni, és magába kell foglalnia a saját és a más kisebbséghez, valamint a többséghez tartozó személyeket (3. cikkely 2. §).23 Bár a kollektív jogok biztosítása a nemzeti kisebbségek törekvéseinek természet- szerű célja, a nemzetközi jogeszközök kitartanak az egyéni jogok alkalmazása mellett, ugyanakkor a kisebbségnek mint csoportnak a létét is elfogadják, és ezzel enyhe engedményt tesznek a kollektív jogok híveinek. A kollektív jogok kodifikációját elsősorban az államok egy részének (Franciaország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Görögország, Törökország) politikai és alkotmányjogi fenntartásai akadályozták meg. A szakértők felfogásában azonban a fogalom fokozatosan teret nyer. Ezt példázza, hogy a hollandiai Martinus Nijhoff Kiadó a legnevesebb tudományos intézetek és szakemberek bevonásával megindította az első csoportjogokkal foglalkozó időszaki kiadványt (International journal on Group Rights. Volume I. - 1993. Dordrecht/Boston/London). A folyóirat - címlapja szerint - a csoportok létéből eredő jogi, politikai és társadalmi kérdéseknek szenteli tevékenységét. Szándékai szerint csoportoknak tekintendők a társadalom világosan felismerhető szegmentumai, amelyeket olyan viszonylag állandó tényezők határoznak meg, mint a vallás, a faj, a kultúra vagy a nyelv. A legtöbb vita és feszültség az államok és a kisebbségek, valamint a politikusok és szakértők között az egyéni és a kollektív jogok kérdésében várható. Számos szakértő a kollektív jogok biztosítása mellett foglal állást, de tekintettel arra, hogy a nemzetközi dokumentumok egyéni jogokról beszélnek, és hogy a kollektív jogok elismertetése mindeddig leküzdhetetlen akadályokba ütközött, egyetlen lehetőséget lát: minden kisebbséghez tartozó személy számára biztosítani kell a kollektív dimenzi- ójú egyéni kisebbségi jogok gyakorlását.24 Az egyéni jogokra korlátozódó nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer nem fogja megakadályozni a kisebbségeket abban, 1996. ősz-tél 193
