Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Balogh András: A külpolitika prioritásai: nyelvhelyességi vagy politikai vita?
A külpolitika prioritásai Nyelvhelyességi vagy politikai vita? Balogh András iái politikai életben sok olyan kifejezés vált divatossá, amely ellenkezik a yelvhelyesség szigorú követelményeivel, és nem felel meg eredeti vagy tuományos jelentésének. Gyakorta hallani „sok alternatíváról", közkedveltségnek örvend az 1990 utáni nemzetközi viszonyok természetéről szóló fejtegetésekben az „unipoláris" vagy „multipoláris" világról elmélkedni, a „balkanizálódás" kizárólag az elmaradottság és a rendetlenség szinonimájaként jelenik meg. Ehhez a szép csokorhoz jól illik az únos-untalan használt „prioritások" kifejezés is. E fogalmak használóit mentheti, hogy ezek a nemzetközi irodalomban és politikai beszédekben ugyancsak fellelhetők, mindazonáltal érdemes volna kísérletet tennünk visszaszorításukra. Szeretném mindjárt az elején megnyugtatni az olvasót, hogy nem szándékozom nyelvhelyességi elemzésbe bonyolódni, annál is inkább, mert számomra nyilvánvaló, hogy a „prioritásokról" kibontakozó magyar vitában nem purista nyelvművelőknek pongyola nyelvhasználatú és hiányos műveltségű politikusokkal, elemzőkkel és újságírókkal folyó csatározása zajlik. A prioritásértelmezés jóval túlmegy a nyelvhelysségi és szemantikai jellegű eszmecseréken, ugyanis ez a magyar külpolitikának nem is csak egyik vagy másik aspektusát érinti, hanem egész irányvonalának meghatározását, szélesebb értelemben Magyarország helyének és szerepvállalásának megjelölését a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. A prioritásvita nyilvánvalóan azzal áll kapcsolatban, hogy 1989— 90-től a nagy közép- és kelet-európai változásokat követően a térség - sőt, szélesebb értelemben az egész világ - valamennyi politikai entitásának újra kellett fogalmaznia külpolitikájának irányait, felmérni lehetőségeit, eszközeit. A legradikálisabb átértékelésre természetszerűleg a közép- és kelet-európai országoknak volt és van szükségük. Társadalmi és politikai rendszerük átalakult, és a közöttük lévő politikai, katonai, gazdasági és egyéb kapcsolatok olyan mértékben meglazultak, illetve felbomlottak, hogy együttműködésük intézményes szervezeti formái is megszűntek. A térség több országa addigi nemzetközileg elismert területi integritását sem tartotta meg. Mindezek a tényezők a külpolitikai orientáció tel1996. tavasz 3
