Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközok rendszere két őshonosnak tekinti és megjelöli azokat a területeket, amelyen élnek (a Magyar Köztársaságban a Rába-vidéken, a Szlovén Köztársaságban a Mura-vidéken). Az egyezményből kiemeljük: „A Szerződő Felek biztosítják a kisebbségek és a hozzájuk tartozó személyek számára a kultúra, a nyelv, a vallás és a teljes szlovén illetve magyar identitás megőrzésének és fejlődésének, valamint szabad kinyilvánításának lehetőségét." (1. cikk). „Az oktatás minden szintjén ösztönzik a kisebbségek és azok anyanemzetei nyelvének, kultúrájának és történelmének megismerését és tanulását a többségi nemzethez tartozók számára is." (2. cikk). „A Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy az őshonos nemzetiségek által lakott területeken biztosítják mindkét nyelv egyenlő használatát, különösképpen a földrajzi nevek és nyilvános feliratok vonatkozásában, a helyi önkormányzatok szerveiben és a közigazgatási és igazságügyi szervek előtt, valamint egyéb közintézményekben." (4. cikk). „A Szerződő Felek olyan regionális gazdasági fejlesztést támogatnak, amely megakadályozza a lakosság elvándorlását és az őshonos területek etnikai összetételének erőszakos megváltoztatását." (7. dkk). „A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy az állam, valamint a helyi önkormányzat közigazgatási és területi szerveit nem alakítják át a kisebbségek kárára. Törekedni fognak, hogy a közigazgatási, választókörzeti és a két kisebbség által lakott területek minél inkább egybeessenek." (9. cikk). Az egyezmény 13. cikke kizár bármely jogkorlátozó A '.címezést. Végül a szerződő felek kormányközi kisebbségi bizottság létrehozásában állapodtak meg, amely figyelemmel kíséri az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtását és amelynek kisebbségi tagjai t a kormányok a kisebbségi szervezetek javaslatára nevezik ki (15. cikk). A magyar-román alapszerződés A Magyar Köztársaság, a magyar nemzeti kisebbségek, a szomszédos államok demokratikus fejlődése, a térség biztonsága és stabilitása érdekében hasonló nyilatkozatok, egyezmények vagy a kisebbségek védelmét is magába foglaló alapszerződések megkötése kívánatos Romániával és Szerbiával is. A magyar-szlovák alapszerződés, amely a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos magyar-szlovák nézetkülönbségek ellenére mindkét fél számára elfogadható kompromisszumként létrejött és amelyet a magyar és szlovák fél ratifikált, mintául szolgálhat Románia esetében is. Az a tény azonban, hogy a két fél a párizsi stabilitási konferenciára az alapszerződésben nem tudott megállapodni és hogy a vele kapcsolatos tárgyalások hosszasan elhúzódnak, arra mutat, hogy a magyar és a román kisebbségjogi felfogások között jelentősebbek a különbségek, mint Magyarország és Szlovákia esetében. Ha pedig a román felfogást az ismertetett szlovén koncepcióval vetjük össze, nyilvánvalóvá válik, hogy a két állam a Magyarországgal szomszédos térségben két egymástól távol álló, ellenkező póluson helyezkedik el. Míg Szlovénia kisebbségpolitikai koncepcióját közép-európainak, a mai Európa fejlődési irányvonalával összhangban állónak minősíthetjük, a román felfogás kétségkívül a Balkánhoz kötő- dik. A román alkotmány a következő, a kisebbségekre vonatkozó kitételeket tartalmazza: 1996. tavasz 35
