Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - VITA - Vit László: Kel-e Magyarországnak a NATO?
Vita Kell-e Magyarországnak a NATO? Valki László: A NATO keleti politikájának alakulása, Külpolitika, 1995. 1. sz.; Szeret, nem szeret... - A NATO kibővülés kérdőjelei, Külpolitika, 1995. 3-4. sz. A Külpolitika múlt évi számaiban Valki László próbálta megválaszolni a címbeli kérdést. Valki érdeme, hogy egy olyan polémia egységes nézetrendszerbe foglalását vállalta magára, amely messze meghaladja a feltett kérdés közvetlen tárgyát, valójában a 1989 utáni évek magyar külpolitikájáról szól. A vita - vagyis, hogy belépjen-e Magyarország a különféle integrációs szervezetekbe, és főleg, hogy milyen áron tegye - ugyan legalább három éve folyik a médiában, a válaszok azonban - és ez a NATO-t támogatók véleményére sokkal inkább igaz - meglehetősen ellentmondásosak, a motivációk gyengék, a különböző szempontú érvrendszerek összehangolása hiányzik. A naponta elhangzó „felelős" politikai nyilatkozatokból kirínak az aktuálpolitikai szándékok. Valki érdeme, hogy az összefüggéseket keresi. Nem képvisel ugyan független álláspontot, de mindenképpen törekszik a csatlakozáspártiak álláspontjának közös nevezőre hozására, a politikai szándékok és érvek racionális alátámasztására, logikai rendszerbe foglalására. Valki teljesítménye figyelemre méltó, nem ő tehet róla, hogy - amint mondani szokták - fából nem „lehet" vaskarikát csinálni. „Kelet-Közép-Európa tele lett mini weimari köztársaságokkal - idézi a Foreign Affairst Valki -, amelyek jelentős erőszakot tudnának alkalmazni egymás ellen, paradox módon anélkül, hogy... képesek lennének megvédeni magukat egy nagyobb külső agressziótól." Másutt viszont: „ha egyszer Oroszország visszatérne korábbi birodalmi politikájához, majdnem közömbös lenne, hogy az említett országok mekkora haderővel rendelkeznek." De ebből a két axiomatikus megállapításból nem feltétlenül következik a Valki által ajánlott végkövetkeztetés, az atlanti szerződéshez való csatlakozás, sőt sokkal célszerűbb lenne, ha a kelet-közép-európai országok, a helyzetből kiindulva, a hidegháború időszakában kialakult, fegyverzet-egyensúlyukat megtartva, fegyverkezés helyett végleg a haderőcsökkentés útjára lépnének. Annál is inkább, mert az egymással háborúzó kelet-európai kisállamok „rémképe" nem hatja meg a Nyugatot. Mint Valki maga is megállapítja: a Nyugat nem tartotta érdemesnek sürgetni a kelet-európai csatlakozást; nem készült új Marshall-terv; nem láttak hozzá egy 1996. nyár 127