Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - VITA - Vit László: Kel-e Magyarországnak a NATO?
Vit László új világrend körvonalainak felvázolásához, hanem elsősorban a hagyományos fegyverek csökkentésében és Németország egyesítésében voltak érdekeltek. Semmi sem támasztja alá azt, hogy az Egyesült Államok is úgy látná: Kelet-Európa veszélyben van. Az amerikaiak tartanak attól, hogy egy 530 ezer négyzetkilométerrel megnövelt területet kéne védelmezniük főleg nukleáris fegyverzettel, ráadásul közvetlenül az orosz határ mellett. No persze Amerikának és Európának szüksége van egymásra, ha másért nem, azért, mert Amerika külföldi nyereségeinek 40 százaléka származik Európából, és azért is, mert az euroatlanti össznépesség az ezredév végére várhatóan 6 százalék alá süllyed. Az „európai civilizáció" olyan létszámhátrányba kerül, amelyet - úgy véli - csak katonai erővel tud egyensúlyozni. A katonai szövetségek azonban, ha az alapvető politikai érdekek már nem nyomnak a latban, előbb-utóbb összeütközésbe kerülnek a gazdasági érdekekkel. A NATO esetében is ez helyzet. Ténylegesen a Szovjetunió léte volt a cement, amely összekötötte Amerikát Európával. Mára viszont nemcsak az Európába irányuló export esett vissza jelentősen, hanem az Egyesült Államok nemzetbiztonságra fordított költségei is csökkennek. Csökkenhetnek, hiszen a Szovjetunió felbomlásával Amerika már nem él Damoklész kardja alatt, mintegy 30 000 ellene irányuló robbanófejet leszereltek. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok csökkentette az Európában állomásozó haderőinek létszámát is. Valki maga is elismeri hogy a Nyugatnak nem érdeke a NATO bővítése, mivel „a szovjet csapatok távozása után nem maradt olyan hagyományos fegyveres erő a térségben amely bármilyen módon fenyegette volna a NATO tagállamait". Méltatlankodva bár, de bevallja, hogy a NATO koppenhágai konferenciáján visszavonták a korábbi zárónyilatkozat-tervezet azon részét, amely a „hagyományos szövetségi érdekeket" meghaladó tevékenységről szólt. Az amerikai külpolitika változását jelzi, hogy az amerikai szavazók követelik, hogy Amerika reálisabb, gazdasági hasznot eredményező külpolitikát folytasson. Fontosabbakká váltak az ázsiai kapcsolatok, a tömegpusztító fegyverek terjedéséből adódó veszélyek kerültek a középpontba. Bele kell törődnünk abba hogy az amerikai külpolitika nemcsak Európára összpontosul, s Kelet-Közép-Európa egyre kevésbé jön számításba. Csakhogy Valki nem ténymegállapítást akar tenni, hanem arról szeretné meggyőzni az olvasóit, hogy a térség magára hagyása „hiteles forgatókönyvek" nélküli, elhibázott politika a Nyugat részéről. Nem erkölcsileg hibáztatja a Nyugatot, hanem politikai vaksággal vádolja, amiért nem látja az orosz veszélyt - egyébként saját érdekei ellenében - olyannak, amilyennek a kelet-európai politikai elit szemszögéből tűnik, vagy szeretnék ha tűnne. Borhi László történész egy interjúban tipikusnak nevezte ezt a gondolkodást. „A magyar külpolitikán a mohácsi vésztől napjainkig évszázadok óta végighúzódik a Nyugat-illúziója. Rákóczi alatt arról ábrándoztak, hogy Magyarország megtalálja helyét a művelt Európában. 1848-ban, de 1918-20-ban sem egyezett Magyarország és a Nyugat érdeke. A világháború kezdetén azt vártuk a Nyugattól, felismerve, hogy Magyarország fontos bástya Oroszországgal szemben, biztosítani fogja Magyarország függetlenségét. Csalatkozni kellett Magyarországnak 1956-ban és '45 után is. Botorság tehát azt gondolni, hogy kiemelt helyet foglalunk el a Nyugat gondolkodásában." 128 Külpolitika
