Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - KRÓNIKA - Gergely Attila: Tanácskozás az Európai Unió jövőbeli képéről Budapest,1996. február 22-23.
Az Unió jövőbeli képe Orbán Viktor, az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságának elnöke felszólalásában az emberi jogok egyetemességének eszméjéből kiindulva hangoztatta: ha egyes államok részéről „történeti, kulturális sajátosságokra" vagy „a gazdasági feltételek hiányára" hivatkozva utasítják el az egyetemes érvé- nyűség eszméjét, akkor ez általában is elfogadhatatlan, hiszen akkor a nemzetközi stabilitás alapjait alkotó egyéb értékek is megkérdőjelezhetők lennének - de különösen elfogadhatatlan kétségbevonásuk azok részéről, akik ezek betartására szerződéses kötelezettséget vállaltak. Nem kerülte meg azt a kérdést sem, vajon Magyarország mennyire teljesítette e téren kötelezettségeit. Megállapította, a jogi keretek kialakultak ahhoz, hogy az országban élő kisebbségek saját ügyeiket maguk intézhessék. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet a határon túli magyar kisebbségek jogaival és az európai integrációs követelmények esetükben esedékes érvényesítésével, utalt a mai magyar belpolitikai életben mutatkozó megközelítési különbségekre. Pártja nevében kifejtette: azok közé tartozik, akik nem szándékoznak „eltitkolni", elhallgatni a magyar kisebbségek helyzetében ténylegesen meglévő megoldatlan problémákat az ország európai partnerei felé, s nem rejtette véka alá azt a véleményét sem, mely szerint „az alap- szerződések módszere", bár egyes esetekben jó szolgálatot tehet, nem biztos, hogy minden esetben a legcélravezetőbb eszköz a kisebbségek jogainak biztosításához. Felidézte, vannak, akik azért nem akarják határozottabban felvetni a magyar kisebbségek kérdéseit, mert attól tartanak, ez hátráltathatja Magyarország euroatlanti integrációját. Az ilyen aggodalmakat azonban megalapozatlannak tartotta. Igaz lehet ugyan, hogy „Európa nem akar újabb kisebbségi problémákat az integráció határai közé vinni", de a magyar kisebbségek ügyének képviselete aligha módosíthatja kedvezőtlenül ezen a téren az Unió arányait az Unión belül egy sor korántsem békés etnikai, kisebbségi konfliktus ellenére az integrációs folyamat előrehaladt, ugyanakkor „a magyar kisebbségeknek nincsenek katonai szárnyai". Miközben ellenük az államhatalom minden eszközét bevetették és bevetik, ők maguk kizárólag a politikai eszközökre szorítkoztak és szorítkoznak a jogaikért folytatott küzdelemben. Ezek után az őket a hatályos nemzetközi szerződések szerint is megillető jogok békés képviselete aligha összemérhető feszültségi tényező a magában az Unióban a különböző erőszakos kisebbségi konflitusok által eddig felhalmozódott feszültséggel szemben. Új alap- szerződések megkötésénél is fontosabb kérdés a már meglévők értelmezése és betartása. A tapasztalatok azt mutatják, ha egy államban a belső tartalmi feltételek, a szükséges politikai akarat nincs meg egy megkötött, vagy megkötendő alapszerződés betartására, akkor semmilyen, akár az Unió részéről való külső nyomás nem képes az adott szerződésnek érdemben érvényt szerezni, így az egy probléma megoldása helyett csak újabb problémák forrása lehet. Balogh András, az ülés elnöke aláhúzta, a kisebbségi kérdésekkel való érdemi szembenézés nem hátráltatja az európai integráció és stabilizáció előrehaladását, ellenkezőleg, az utóbbinak az előbbi egyenesen feltétele. Helytelen lenne úgy beállítani a „kisebbségekkel kapcsolatos feszültségeket", mintha azok mintegy a kisebbségek létéből fakadnának. A demokratikus normák megsértése nem tekinthető „belügy- nek", ez éppen a feszültségeket gerjesztő tényezőknek nyitna zsarolási lehetőséget. Végül a határok és a kisebbségi jogok egyidejű tiszteletben tartásának követelménye mellett foglalt állást. Marlene Lenz hozzászólásában új, esetileg konkrét megoldások keresésének szükségességét hangoztatta, megtalálásuk legfőbb hátráltatójának a politikai akarat hiányát nevezve. A tanácskozás utolsó szakasza az Unió esedékes intézményi reformjának kérdéseivel foglalkozott. Elsőnek Elmar Brok, az Európai Parlament képviselője, a kívánatos működési elvek közül a transzparendáét fejtegette. Ennek alapvető szerepe világossá, átláthatóvá tenni a felelősségi viszonyokat: miért ki a felelős; „a polgároknak tudniuk kell, ezt vagy azt a rossz dolgot ki tette"; másik alapfunkciója a bürokráciák demokratikus ellenőrzésének megvalósítása. A szubszidiaritás és a szolidaritás elvei összhangba hozhatók 1996. nyár 125
