Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - KRÓNIKA - Gergely Attila: Tanácskozás az Európai Unió jövőbeli képéről Budapest,1996. február 22-23.
Krónika Szintén magyar oldalról Granasztói György volt brüsszeli nagykövet, az ELTE professzora előadását azzal a véleményével vezette be, mely szerint a „köztes Európára" ma biztonsági tekintetben is egyfajta köztes helyzet jellemző: nincs teljes biztonsági űrben, de kemény biztonsági garanciákkal sincs ellátva. Magyarországnak nem kell szembenéznie nyűt biztonsági fenyegetéssel, de szélesebb értelemben vett biztonsági kockázatokkal igen. A bővítést-csatlakozást illetően megjegyezte: annak nincs „elmélete", de maga az Unió sem tudja, hogyan fog működni az ezredfordulón vagy később; maga a „belső mag" is, amely, egyes várakozásokra rácáfolva, nem lett a „fejlődés motorja", bizonytalan jelentős kérdésekben. Egyáltalán, tette fel a kérdést: hol húzódnak Európa tényleges határai? A nyugat-európai „eurokételyek", a „balkáni frusztráció" és az „orosz tényező" hatásait sorra véve a magyarországi belső helyzet egyes kritikus kérdéseire, a szociális és regionális megosztottság növekvő feszültségeire hívta fel a figyelmet. Ezek szubregionális, térségi összefüggéseikben nemcsak a szó általánosabb biztonsági, hanem stabilitási értelmében vett garanciáinak a kérdését vetik fel. Az elnöklő Kiss J. László, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem professzora hozzászólásában az Európai Unió és az Egyesült Államok, valamint az Unió és a NATO viszonyát elemezte, majd az egyre erősödő orosz expanzionizmus esetleges kihatásaira utalt a további bővítés kilátásait illetően. A tanácskozás külön szakasza foglalkozott az emberi és a kisebbségi jogok unióbeli érvényesülésével. Bevezetőjében az elnöklő Balogh András, a Magyar Külügyi Intézet főigazgatója emlékeztetett arra, hogy az európai integrációs folyamatnak nemcsak a gazdasági jólét, hanem az emberi és demokratikus szabadságjogok teljesebb érvényesülése is tétje, annak előrehaladásától a kontinens kisebbségei emberi jogaik következetesebb biztosítását is várják. Marlene Lenz, az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága elnöke, aki az Európai Parlamentnek 1979 óta tagja, előadásában rámutatott bár az utóbbi tíz év akár egyfajta sikertörténetnek is tekinthető az európai integráció folyamatában, magában az Unióban sem oldódott még meg minden kisebbségi probléma. Mindazonáltal az Unió nem mondhat le arról, hogy közös kül- és biztonságpolitikájának egyik alapvető célja a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdítása legyen az Unió határain túl is. Ennek érdekében a KK egyik megkerülhetetlen feladata, hogy szembenézzen a megoldatlan kérdésekkel, dolgozza ki „az emberi jogok európai katalógusát", szálljon szembe minden olyan törekvéssel, amely az alapvető emberi és polgári szabadságjogok érvényesítésének kérdéseit „belüggyé" próbálná lefokozni, szálljon síkra az ez ügyben vállalt szerződéses kötelezettségek számonkéréséért, és kellő hatékonysággal szankcionálja azok megsértését. A polgári szabadságjogok biztosítása az Unió külpolitikájának szerves részévé kell válnia, feltétel legyen az új tagok felvételénél, alapvető szempont bármiféle támogatás, segély, technikai, pénzügyi vagy egyéb együttműködés nyújtásához, odáig menően, hogy az e területen elfogadott európai normák megsértése a már megindult együttműködések felfüggesztését is maga után vonhassa. Az emberi és kisebbségi jogok és a nacionalizmus összefüggéseit fejtegetve leszögezte: a szabadon vállalt kulturális, nyelvi és vallási azonosságok, valamint az ezekkel járó önkifejezési jogok xenofóbia- és diszkrimináció-mentes védelme, a civil társadalom megerősítése nélkül nem garantálható Európa stabilitása. Kitért arra, hogy ma még a nemzeti, illetve etnikai kisebbségek fogalmának meghatározásában is vannak tisztázatlan elemek, nem teljes az egyéni és csoportjogok közötti összefüggések kidolgozása sem, de mindkét irányban jelentős előrehaladás figyelhető meg. így utalt az Európa Tanács és az Európai Parlament keretei között e területen erősödő törekvésekre, „a dél-tiroli sikertörténetre". A jövő a nyitott határoké, a konfliktusok megoldásában a gyűlölködés és bizalmatlanság erőszakosságával szemben elsőbbséget kell kapjanak a nemzetközi törvényhozás békés és demokratikus eljárásai, különösen ott, ahol a nemzeti törvény- hozások nem tesznek eleget ilyen irányú kötelezettségeiknek - fejezte be előadását Marlene Lenz. 124 Külpolitika
