Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - KRÓNIKA - Gergely Attila: Tanácskozás az Európai Unió jövőbeli képéről Budapest,1996. február 22-23.
Az Unió jövőbeli képe dása, mint az Európai Emberi Jogi Konvenció. „Minden esedékes lényegi változásnak még a KK alatt meg kell történnie." Michael Jay brit helyettes államtitkár Nagy-Britannia részéről az Unió elsősorban gazdasági egységének megerősítéséért, politikai téren egy „kormányközi Európáért" szállt síkra; a KK-tól „változást vár, de teljes felülvizsgálat nélkül". A volt Jugoszlávia problémáinak megoldatlanságában sem a „döntéshozatali mechanizmus hatékonyabb voltát", hanem a politikai akaratot hiányolta, az utóbbi viszont véleménye szerint európai szinten csak kormányközi, nemzeti alapon jöhet létre (pl. állampolgárok életének külföldön való kockáztatása vagy a „harmadik pillér" belföldi rendfenntartási kérdéseiben, amelyek „a nemzeti szuverenitás velejéig hatóak"). Egyáltalán: mind a KK, mind a brit részről kívánatosnak tartott Unió csak a benne foglalt kulcsfontosságú nemzeti érdekek összefüggésében értelmezhető és építhető realista módon. A döntéshozatali mechanizmus szabályozásában inkább az egyhangú állásfoglalás felé látta az elmozdulást indokoltnak, úgy, hogy annak eredményeképpen az is megjelenhessen: hány államszavazat mögött mekkora népesség áll. Az Uniót olyan rugalmassá kell tenni, hogy hat hónappal a KK befejeződése után megkezdődhessen a csatlakozási tárgyalások második fordulója. Somogyi Ferenc külügyi államtitkár a magyar kormány részéről azt az igényt fogalmazta meg, hogy a KK legyen „bővítésorientált". A magyar kormány „differenciált integrálódást" lát indokoltnak, de „másodosztályú tagság" nélkül. Az Unió fontos legitimáló tényezőjének számító polgárközelsége az emberi jogok valamennyi területének egységes kezelésében is meg kell nyilvánuljon. Leszögezte, Magyarország nem mások kárára kíván az Unióhoz csatlakozni, ellenkezőleg: érdekelt abban, hogy a térség minden állama teljesítse a csatlakozási feltételeket. Az államtitkár egyebek között a csatlakozási folyamat szakember- és kommunikációigényére, ugyanakkor lehetséges erőforrás-mobilizáló hatására hívta fel a figyelmet. A tanácskozásnak a madridi csúcstalálkozót értékelő és a soron következő magyar csatlakozás gazdasági előfeltételeit tárgyaló harmadik félnapján nem volt alkalmam részt venni. A negyedik, záró félnap eszmecseréi egyrészt az Unió közös kül- és biztonságpolitikájáról, másrészt az emberi és kisebbségi jogokkal kapcsolatos álláspontjáról, továbbá az EU intézményi és döntéshozatali reformjának kérdéseiről folytak. A közös kül- és biztonságpolitikáról elsőnek előadó Charles Goerens, az EP tagja, a NYEU Parlamenti Közgyűlésének volt elnöke, az európai biztonság oszthatatlanságából kiindulva a kül- és védelmi politika egységes kereteinek nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta. Elismerte, hogy az ehhez szükséges egyetértés biztosítása további jelentős erőfeszítéseket igényel, ezek eredményessége pedig az Unió közös azonosságának és érdekeinek esetileg is konkrét meghatározását feltételezi. A tárgyalt kérdésekben kulcsfontosságúnak minősítette az Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat. Magyar részről - az EBESZ-szerepvállalás során felhalmozódott tapasztalatok birtokában - Gyarmati István nagykövet, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Európai Együttműködési Főosztályának vezetője a közös kül- és biztonságpolitika esetleges hiányának kockázatait elemezte: hiánya vagy fogyatékosságai a nemzeti rivalizálás felerősödéséhez, a közös kihívásokkal szembeni fellépés (mint a volt Jugoszlávia esetében történt) koordinációs zavaraihoz, a bővítési-csatlakozási feltételek tisztázatlanságához, az európai konfliktusok kezelhetetlenségéhez vezethetnek. A közös kül- és biztonságpolitika kidolgozása feltételezi az EU, a NYEU, a NATO kapcsolatinak érdemibb koordinálását. A nagykövet véleménye szerint mindazonáltal nem lebecsülendők a még megoldatlan problémák. A többségi szavazással kapcsolatos kételyeinek hangot adva rámutatott például az esetleg rendszeresen leszavazottaknak az elmélyítés során jelentkező érdekeltség- és a motiváció-hiánya problémáira, az integráció lelassulásának vagy éppen megtorpanásának ebből adódó kockázataira. 1996. nyrír 123
