Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - KRÓNIKA - Gergely Attila: Tanácskozás az Európai Unió jövőbeli képéről Budapest,1996. február 22-23.
Krmiika tekintve az Unió prioritásrendszerének változásait, az EU politikai jellegének hosszabb távon kétségbe- vonhatatlanul érvényesülő túlsúlyára hívta fel a figyelmet. A szavazati mechanizmus vitájáról megjegyezte: „ha Európának egy hangra van szüksége, akkor bizonyos kérdésekben fel kell adnia az egyhangú szavazás elvét". Az Unión belül a további integrációval szemben helyenként erősödő nacionalista kételyekkel szemben felhozta, hogy az, eredeti céljait tekintve mindig is a nacionalista államok hatalmának meghaladására irányult. Egy „nacionalista, kormányközi Európával" szemben egy „erős Európa" mellett tett hitet, megjegyezve, hogy azok az érvek, amelyeket „Európa érdekeivel" szemben időnként „nemzeti érdekekként" hoznak fel, sokkal kevésbé nemzeti, mint inkább csak „nemzetinek" feltüntetett, valójában regionális, vagy más, sokkal részlegesebb érdekek. A magyar csatlakozás ügyéről támogatólag szólt, kiemelve, hogy elsősorban a „történelmi gondolkodású népességgel" rendelkező Magyarország „kreatív szerepvállalására" számít. Az első három előadást követő vitában az elnöklő Orbán Viktor az „arányos szavazati súlyok" kialakítására és az osztrák semlegesség jövőjére tett fel kérdéseket. Scheich nagykövet az utóbbira vonatkozó válaszában napjaink „fenyegetettségi forgatókönyveit" vázolva kifejtette, hogy Ausztria „az idők követelményeihez szabott semlegesség" keretében mindig hajlandó közreműködni az EU biztonsági céljainák megvalósításában. A korábban szóló olasz nagykövet szavaira is utalva megjegyezte, hogy ha ma nem is a „területek" és „határok" megvédése áll a biztonságpolitikai gondolkodás központjában, a volt Jugoszlávia esete elég figyelmeztető lehet, hogy azok szavatolásának teendői sem vehetők le a napirendről. Orbán Viktor kérdéseire, hogy mikorra várható a felvételre váró új tagok közötti határozottabb differenciálás, Scheich és Beck nagykövetek egyaránt abban az értelemben válaszoltak, hogy „az Unió számára jelenleg nehéz lenne ez ügyben kategorikus kijelentéseket tenni". Bár „az országonkénti megítélés elve alapján várt és minél előbbi csatlakozás iránti magyar igény igazolhatónak tekinthető", „nagyon nehéz lenne, és kiszámíthatatlan reakciókat indíthatna el a túl korai differenciálás". Ez idő szerint a kérdésben követendő politika „az alapvető nyitottság fenntartása minden csatlakozni kívánó országgal szemben". Az ülésnek a vitát követő szakaszában először Wemer Hoyer német külügyi államtitkár fejtette ki kormánya álláspontját a KK-ról és az európai integráció jövőjéről. Beszédét Magyarországnak a nyolcvanas évek végén nemcsak a német, hanem az európai egyesítés felgyorsulásához is jelentősként értékelt hozzájárulása méltatásával kezdte, majd azzal folytatta, hogy az integráció akkor lendületet kapott ütemét fenn kell tartani: a megállás vagy akár a lelassulás is a visszaeséssel lenne egyenértékű. Németország elkötelezett keleti szomszédai integrálása mellett. A KK napirendjére kerülő intézmény átalakítási feladatokról szólva a kulcskérdések között említette, hogy miközben az EU „egyre inkább a kis államok uniójává" válik, a KK eredményeként végbemenjen az államok számának és a népesség államonkénti tömegének mint sza- vazatarány-befolyásoló tényezőknek a kiegyensúlyozása az intézményi mechanizmus szabályozásában. Gil Andreani, a francia külügyminisztérium Tervező és Politikai Elemző Főosztályának vezetője kiemelte: a KK nyomán esedékes átalakítások nem késleltethetik a csatlakozni kívánó országok felvételét. A közös kül- és biztonságpolitika megerősítése kívánatos, ezzel összhangban kellene a más területeken követendő politikát is kialakítani. Az előbbin belül az EU, a NYEU és a NATO kapcsolatai „Európa védelmi identitása" perspektívájában tisztázandók. A francia elvárások szerint a döntési mechanizmus működésében a minősített többséggel eldönthető kérdések számát bővíteni, a kollegialitás elvét erősíteni kell. A KK napirendjét illetően három kérdéskör igényel megkülönböztetett figyelmet: a szubszidiaritás és a kibővítés összefüggései, az Európai Parlamentnek a nemzeti parlamentekhez való viszonya, valamint a demokratikus értékek és az emberi szabadságjogok érvényesítésében olyan új garanciák a teljesebb körű elfoga122 Külpolitika
