Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközők rendszere- bármely súlyosabb destabilizáció a szomszédos országokban vagy a kisebbségi jogok megtagadása arra indíthatja a határon túli magyar kisebbségeket, hogy tömegesen Magyarországra meneküljenek. Egy több százezres menekülthullámot a magyar társadalom nem tudna elviselni. Egy ilyen esemény nemcsak Magyarország, hanem az egész térség stabilitását veszélyeztetné. A határon tüli magyar kisebbségekkel szembeni magyar politikának tekintetbe kell vennie tehát a kérdés belpolitikai, külpolitikai, nemzetközi, alkotmányjogi, emberjogi vonatkozásait és a magyar kisebbségek igényeit. A térség magyar kisebbségeinek problematikája a maga valamennyi összetevőjével „a történelem megrázkódtatásai" által létrehozott olyan tényező, amelytől a magyar külpolitika nem tud eltekinteni.2 A Magyar Köztársaságot alkotmányjogi előírások kötelezik arra, hogy felelősséget vállaljon a határon túli magyar kisebbségekért. Az alkotmány leszögezi: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." (6. cikkely 3. bekezdés) Magyarország nem áll egyedül a térségben az idézett alkotmányos jogszabállyal. Hasonló előírások a szomszédos országok alkotmányaiban is megtalálhatók. A horvát alkotmány előírja, hogy „a más államokbeli horvát nemzetrészeket a Horvát Köztársaság különös gondoskodásban és védelemben részesíti"(10. cikkely). A szlovén alkotmány szerint „Az állam gondoskodik az őshonos szlovén nemzeti kisebbségekről a szomszédos országokban, a kivándorolt szlovénekről és vendégmunkásokról, és serkenti kapcsolataikat hazájukkal" (5. cikkely). Külön figyelmet érdemel a román alkotmány ezzel kapcsolatos 7. cikkelye: „Az állam támogatja a kapcsolatok megerősítését az ország határain túl élő románokkal és fellép azok etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának fejlesztése és kifejezhetősége érdekében azon állam törvényeinek tiszteletben tartásával, amelynek állampolgárai."3 A szlovén alkotmány az őshonosság fogalmának bevezetésével a magyar jogrenddel való egyezést mutat, a horvát alkotmány a közép-európai nemzetfogalmat fogadja el, amely szerint a határon túli kisebbségek a nemzet részeinek tekinthetők, a román alkotmány 7. cikkelye pedig akaratlanul is rést üt az etnoterritoriális fogantatású, az alkotmány által különben kodifikált román nemzetállam-koncepción. A térség országai alkotmányainak ezek a kitételei alkotmányjogi fogódzót jelentenek a Magyarország és a szomszédos államok közötti kétoldalú kisebbségvédelmi szerződések megkötése esetén, és a jelenlegi nemzetközi kisebbségvédelmi jogeszközök előírásain túlmenően a belső jogrend szabályai szerint is lehetetlenné teszik azt, hogy a kisebbségi kérdést kizárólag belügyként kezeljék. A hivatalos magyar külpolitika az 1980-as évekig nem mutatott különösebb érdeklődést a határon túli magyar kisebbségek helyzete iránt. A hetvenes években beépítette ugyan a nemzetiségek híd-szerepének tézisét érvrendszerébe, de a magyar kisebbségek helyzetének rendezését a továbbiakban is a szomszédos országok belügyének tekintette. A nyolcvanas évek közepétől főként a romániai magyar kisebbség helyzetének nemzetközi feltűnést keltő gyors romlása és a Romániából Magyarországra irányuló több tízezres menekülthullám arra késztette a magyar külpolitikát, hogy a szomszédos államokkal való kapcsolatok viszonylatában és 1996. tömsz 25
