Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
Vogel Smidor a nemzetközi szervezetekben is szorgalmazza a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. 1989-90-re a kisebbségi kérdés olyan súlyúvá vált, hogy a kormány és a magyarországi politikai pártok programjai szerint is állandó kezelést igényelt és a magyar külpolitika egyik prioritásává lett. A kormány a Magyarország határain kívül élő magyarokkal való kapcsolat- tartás állami feladatainak ellátása érdekében létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát, amely kölcsönösen együttműködik az érdekelt minisztériumokkal, így a Külügyminisztériummal is.4 Ugyanakkor a magyar külpolitikának egy olyan kisebbségpolitikai koncepciót kellett kidolgoznia, amely a magyar külpolitika egészébe illeszthető, és a regionális, valamint a nemzetközi viszonyokat is tekintetbe véve lehetővé teszi a kérdés kezelését és a magyar nemzeti érdekeknek, de ugyanakkor az egész térség érdekeinek is megfelelő rendezését. A határon túli magyar kisebbségek kérdésének súlya az utóbbi években nem csökkent. Ezt jelzi az is, hogy míg 1985 és 1992 között a Magyarországra irányuló menekülthullám révén a romániai feszültség jelentkezett a magyar társadalom számára társadalma stabilitását érintő veszélytényezőként, 1995-ben a vajdasági magyar kisebbség településterületét fenyegető szerb menekülthullám teremtett hasonló, beláthatatlan következményekkel járó konkrét veszély- helyzetet. Az 1990. évi első demokratikus választások után hatalomra kerülő magyar kormány a határon túli magyar kisebbségek kérdését központi kérdésként kezelte és abból indult ki, hogy rendezése nemcsak Magyarországnak, hanem a szomszédos államoknak is érdeke. A Határon Túli Magyarok Hivatala 1992. július 30-án megállapította: „A kisebbségi probléma olyan strukturális kérdés, amely a térség országainak belső fejlődését és az államközi kapcsolatokat egyaránt befolyásolja." Ugyanakkor kifejezte a magyar kormánynak ama meggyőződését, „hogy a kisebbségi kérdés alapvetően nem kezelhető területi kérdésként. Etnikailag tiszta államok létrehozása a térségben sehol nem lehetséges határmódosításokkal, a területek etnikai megtisztítására irányuló törekvések pedig a második világháború óta Európában elkövetett legsúlyosabb ember- és népellenes bűntettekhez vezettek."51992. augusztus 18-án a magyar kormány közleményt adott ki, amelyben kinyilvánította elkötelezettségét a határon túli magyar kisebbségek legitim törekvéseinek (autonómiatörekvéseinek is) a támogatására és megállapította: „Megítélése szerint a magyar kisebbségek saját jövőjükre vonatkozó elképzelései beilleszkednek a meghatározó európai folyamatokba és jó alapot kínálnak Magyarország és szomszédai kisebbségpolitikai együttműködéséhez."6 Az 1994. évi választásokon hatalomra jutott pártkoalició kormányprogramjában leszögezte, hogy a határon túli magyarság „jogai biztosítását a magyar külpolitikai kapcsolatrendszer sajátos területének, fontos belpolitikai feladatnak, a nemzeti szolidaritás szerves részének tekinti" és arra törekszik, hogy „a határon túli magyarok számára olyan gazdasági, politikai, jogi feltételrendszer és társadalmi légkör alakuljon ki, amelyben országuk állampolgáraként szülőföldjükön boldogulhatnak".7 Külpolitikájának három fő cselekvési irányát a következőkben jelölte meg: Magyarország integrációja az euroatlani struküírákba, a szomszédos államokkal való jó viszony kialakítása és a határon túli magyar kisebbségek jogainak védelme. A három cselekvési irány összefüggései 26 Külpolitika
