Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szűcs László: A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény
A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény milliárd pengőt, ami, ha a lakosság számát 9 millióra tesszük, 289 háború előtti pengőben számított fejenkénti nemzeti jövedelemmel volt azonos. Korabeli számítások szerint a jóvátétel és a Vörös Hadsereg ellátása fejenként évi 89 pengő teherrel járt, ami, ha hozzátesszük az újjáépítés szerényen számított fejenként 23 pengős terhét, azt jelentette, hogy a háború után az egy főre eső nemzeti jövedelem 117 pengőre, az 1938. évi 543 pengő alig 33%-ára csökkent. Ez teljesen elviselhetetlen életszínvonalat eredményezett. Másodsorban azért volt különösen megterhelő az egyezmény, mert túlnyomó részben olyan cikkek szállítására kötelezte az országot, amelyek az életfenntartáshoz, az újjáépítéshez nélkülözhetetlenek voltak. A leszerelt gyárberendezések mint új termékeket azonnal produkálni képes eszközök több értéket jelentettek, mint a 10 millió dollárban kifejezett áruk. Az ipari termékek szállítására vonatkozó 155 millió dollárt jelentő kötelezettség azért volt súlyos, mert főleg a vas- és fémipart érintette, az ehhez szükséges alapanyagokat a háború utáni megnövekedett árakon jórészt külföldről kellett beszerezni, s a kifosztott országnak az importhoz szükséges kompenzációs eszközöket ennek megfelelő értékben kellett előteremtenie. A vasúti felszerelések, hajók gyártására vállalt kötelezettség a tönkrement közlekedés újjáépítését hátráltatta. A mezőgazdasági termékek, termények és állatok 35 millió dollár értékben való szállítására vállalt kötelezettség pedig a közellátást állította megoldhatatlan feladat elé - főleg az első évben, minthogy az 1944. évi őszi és az 1945. évi tavaszi mezőgazdasági munkákat csak részlegesen lehetett elvégezni. Hátráltatta ezt a földreform is, és lehetetlen helyzetet teremtett az, hogy a szovjet hadsereg minden készletet zárolt. Mindezek következtében a népszövetségi norma szerinti 3080 kalóriás szükséglettel szemben Magyarországon ekkor naponként és fejenként 1766 kalória tartalmú élelmet tudtak juttatni a lakosságnak. Tovább súlyosbította éppen közellátási téren a helyzetet az, hogy a fegyverszüneti egyezmény értelmében gondoskodni kellett a Magyarországon tartózkodó Vörös Hadsereg és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátásáról, ami az első esztendőben közel akkora terhet jelentett, mint amennyi jóvátételt teljesíteni tudott az ország. A jóvátételi egyezmény azonban nem utolsósorban az áruszállításoknak Magyar- országra nézve kedvezőtlen értékelése és a súlyos szállítási feltételek megszabása miatt jelentett különösen nagy, a megállapított dollárösszegnél jóval nagyobb terhet. A fegyverszüneti egyezményben megjelölt 1938. évi árakat és a 10, illetve 15%- os felárat, valamint a dollár 1938-as budapesti középárfolyamát (100 dollár 340,11, illetve 51,50%-os középfelárral 515 pengő), figyelembe véve a 300 millió dolláros jóvátételi kötelezettség 1400-1500 millió 1938-as árfolyamon számított pengő értékű áru szállítását jelentette volna, amelynek kétharmad része, vagyis 933-1000 millió pengő illette volna a Szovjetuniót. Az 1938. évi világpiaci árak alkalmazása következtében az egyezményben meghatározott áruszállítások dollárban kifejezett 1996. nyár 103
