Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szűcs László: A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény
Szűcs László nyersanyagokra épülő üzemek (ajkai alumíniumgyár, ajkai timföldgyár, pécsi brikettgyár) s néhány más fontos üzem (Csonka-gépgyár, egyes textilgyárak) leszerelésére sem került sor. Ismételt próbálkozás ellenére sem sikerült viszont felvétetni a jegyzékbe, azaz a jóvátételbe beszámíttatni a Tungsram gyár már korábban leszerelt és hadizsákmányként elszállított berendezéseit. Mezőgazdasági téren érdemleges eredményt - a földművelésügyi miniszter személyes közbenjárása nyomán - csak a sertésállomány védelmében sikerült elérni, amennyiben a szovjet fél eltekintett a tenyészállatok szállításától.23 A február óta húzódó tárgyalások befejezése - feltehetőleg a potsdami háromhatalmi tárgyalások előkészülete jegyében - a szovjet fél részéről hirtelen sürgőssé vált. Miközben még folytak a tárgyalások, június 11-én Rjabcsenko ezredes átadta a magyar jóvátételi bizottságnak a Moszkvából aznap futárral érkezett, véglegesnek szánt egyezmény eredeti orosz szövegét és annak mellékleteit, a részletezésekkel együtt, azzal, hogy június 15-én kívánják aláírni az egyezményt. Tulajdonképpen tehát - bár nem mondható, hogy a magyar vélemények teljes mellőzésével - Moszkvában alakították ki a jóvátételi egyezmény szövegét. A magyar fél feladata a fordítás és a megfelelő számú példány elkészítése lett. Közben azonban Miklós Béla Vorosilov marsallnál, Pokorny altábornagy Zorin vezérőrnagynál szóban és egy aide-memoire formájában ismételten kétségbeesett kísérletet tett a korábbi, megválaszolatlanul hagyott jegyzékekben foglalt magyar igények érvényesítése, főleg a gyárleszerelések beszüntetése és a 60%-ában angol-amerikai tulajdont képező Tungsram gyár önmagában 12 millió dollár értékű berendezéseinek visszaszolgáltatása vagy a jóvátételbe való beszámítása érdekében. Kérésük azonban nem talált meghallgatásra. Miklós Béla végül, tekintettel a nagy felelősségre, amelyet az egyezmény aláírásával magára vállalni kényszerült, felkérte a Szovjetunió kormányát, hogy a jóvátételből származó nehézségek, a várható gazdasági krízis leküzdésében segítse Magyarországot.24 A szovjet-magyar jóvátételi egyezményt 1945. június 15-én este 10 órakor látta el aláírásával a magyar miniszterelnök és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke. Vorosilov marsall megjegyezte, hogy reményei szerint a jövőben örvendetesebb egyezmények aláírására is sor kerülhet. Az egyezmény megkötésének tiszteletére a marsall másnap estebédet adott, pohárköszöntőjében kifejezésre juttatta meggyőződését, miszerint Magyarország fel fog virágozni, és erősebb, boldogabb lesz, mint valaha.25 Az egyezmény valójában az ország rendkívüli megterhelését jelentette, elsősorban azért, mert a háború következtében a nemzeti vagyonban mintegy 28 milliárd pengő károsodás következett be, továbbá mert a nemzeti jövedelem az 1938. évinek mintegy 40-50%-ára csökkent, nem haladta meg a háború előtti értéken számított 2,6 202 Külpolitika
