Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szűcs László: A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény
A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény összege nem jelenthet elviselhetetlen terhet Magyarország számára, mivel ez a háború előtti öt békeév átlagos magyar exportjának évenkénti mintegy harmadát jelenti. Az amerikai fél felújította ugyanakkor azt a korábban is szóba hozott javaslatát, hogy a létrehozandó magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság4 jóvátételi osztályát - az ország gazdaságának jelentős és egyoldalú befolyásolását elkerülendő - háromhatalmi alapon szervezzék meg, esetleg Csehszlovákia és Jugoszlávia bevonásával. A normális nemzetközi kereskedelmi forgalom érdekeire tekintettel kérték, hogy a jóvátétel fejében szállítandó áruk árát világpiaci áron számolják el, ezek az áruk ne legyenek kivihetők harmadik országba, s a szállítások ütemezésénél is legyenek tekintettel az említett érdekekre. Kérték továbbá az egyezménybe való felvételét annak, hogy az Egyesült Államok és más szövetséges országok utólagos megállapítással kártalanítást kérhessenek a saját vagyonúkban vagy állampolgáraik vagyonában keletkezett károkért. Az angol tárgyaló fél csatlakozott ehhez, elsősorban a jóvátételi áruk árának megállapítását illetően. Szovjet részről - a finn és a román egyezmény példájára hivatkozva - elvetették azt, hogy háromhatalmi alapon szervezzék meg a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jóvátételi osztályát, hozzájárultak viszont ahhoz, hogy a jugoszláv és a csehszlovák képviselőket is bevonják a magyar jóvátételi ügyek intézésébe. Elvetették szovjet részről azt is, hogy az adott világpiaci áron állapítsák meg a jóvátételi áruk árát, utalva arra, hogy ezek a háborús és háború utáni abnormális körülmények következtében alakultak ki. Javasolták viszont, hogy a román és a finn egyezményhez hasonlóan az 1938. évi stabil árszintet vegyék alapul, az amerikai dollár aranyparitásának alkalmazásával. Ugyanakkor a másik két ország egyezményéhez hasonlóan a szovjet fél kész volt a nehézipari berendezések esetében 15%-kal, a többi termék esetében pedig 10%-kal felemelni az 1938-as árakat. Fölöslegesnek ítélték a jóvátételben részesülő országok korlátozását az áruk felhasználását illetően, azzal az indokkal, hogy ezek összértéke elhanyagolható az európai forgalomhoz képest. A más országok és állampolgáraik esetleges kártérítési igényének az egyezménybe való felvételével a szovjet tárgyaló fél egyetértett. A fegyverszüneti egyezmény tervezetének a jóvátételre vonatkozó pontja és a hozzátartozó függelék mindezek eredményeként a következőket tartalmazta: „12. Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és az ország területének megszállásával, Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának. Emellett tekintetbe véve, hogy Magyarország nemcsak megszüntette a háborút az Egyesült Nemzetek ellen, hanem hadat is üzent Németországnak, a felek abban állapodnak meg, hogy Magyarország az okozott károkat nem teljes egészében, hanem csak részben téríti meg. Ez a kártérítés 300 millió amerikai dollárban állapít- tatik meg, melyet 6 év folyamán törleszt le áruban (gépekben, folyami hajókban, 1996. nyár 95
