Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere Vogel Sándor A z európai kommunista rendszerek összeomlása, a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása olyan új bizonytalansági tényezőket szült, amelyek a világ államai számára új biztonságpolitikai stratégia kidolgozását tették szükségessé. Ebben a keretben a nemzeti és etnikai kisebbségek problémája új dimenziót nyert: a kisebbségek jogainak biztosítása egyrészt az egyetemes emberi jogok és a nemzetközi jog részeként jelenik meg, másrészt biztonsági tényezővé lépett elő. A kérdés egyetemes jellegét jól tükrözi Geraldine Ferrarónak, az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-képviselőjének 1993. február 16-án Genfben elmondott beszéde, amelyet azután tartott, hogy az ENSZ elfogadta „A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól" szóló nyilatkozatot. Beszédében az etnikai-kisebbségi politika biztonsági és emberjogi aspektusai egyaránt megjelennek. Geraldine Ferraro hangsúlyozta: „Az etnikumok és vallások közötti konfliktus napjaink legjelentősebb emberjogi kérdése, amellyel a világnak szembesülnie kell. Ennek legnyilvánvalóbb példája Jugoszlávia, melyet az etnikai és vallási különbségek szakítottak szét.... A világ ma szabadabb, mint bármikor a történelemben, a nemzeti és etnikai konfliktusok azonban azzal fenyegetnek, hogy visszafordítják az utóbbi húsz évben elért fejlődést."1 A kérdés különös hangsúlyt kapott Európában, ahol - miként az Európa Tanács kisebbség- védelmi keretegyezménye hangsúlyozza - „a történelem megrázkódtatásai megmutatták, hogy a nemzeti kisebbségek védelme alapvető fontosságú kontinensünk stabilitása, demokratikus fejlődése, biztonsága és békéje szempontjából" (preambulum). Mindez arra indította az európai nemzetközi szervezeteket, elsősorban az EBEF./EBESZ-folyamatban részt vevő államokat és az Európa Tanácsot, valamint olyan regionális szervezeteket, mint a Közép-európai Kezdeményezés és a Független Államok Közössége, hogy kisebbségvédelmi jogeszközöket dolgozzanak ki, amelyek jelentős mértékben járulhatnak hozzá a kontinens stabilitásának megőrzéséhez és megerősítéséhez. A kisebbségi jogok érvényesítése és azoknak esetleges megtagadása, valamint az ebből származó feszültségek mértéke szempontjából Európa több régióra osztható:- Nyugat-Európára, álról a kisebbségek számára biztosított autonómiaformák és nyelv- használati jogok bevezetésével (a finnországi Aland-szigetek és Dél-Tirol autonómiája, a spa19%. tavasz 23
