Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Molnár Gusztáv: Fordulópont a magyar külpolitikában
Molnár Gusztáv A határon túli magyarok új szerepben Az új magyar külpolitikai stratégia megvalósítása nem lesz könnyű feladat. De minden bizonnyal még ennél is nehezebb lesz - a határon túli magyarok számára - e stratégia támogatása. Az ő aktív, okos támogatásuk nélkül az anyaország kedvező geopolitikai helyzetét sokkal nehezebben fogjuk tudni a gyakorlatban kamatoztatni. Ha ők beállnak, akaratlanul is, társnak a nyugatellenes erők táborába, nagyon megnehezíthetik a Nyugat védelmet nyújtó szövetségi rendszerébe való végleges beintegrálódásunk ügyét. Éppen ezért legfőbb ideje, hogy ne csak a szomszédos államok politikusaival, hanem a határon túli magyarokkal is nyílt és őszinte párbeszédet kezdjünk. Mondjuk meg nekik világosan, hogy az új külpolitikai stratégia mit jelent, milyen konzekvenciákkal jár, és azt is, hogy vállalnunk kell ezeket a konzekvenciákat. Többek között azért is, mert az Észak-atlanti Szövetség tagjaként, geopolitikailag szilárd keretek közé kerülve kevesebb szónoklatot, de több tényleges segítséget ígérhetünk nekik. És lehet, hogy meglepődve fogjuk észrevenni, hogy azok, akik megtanultak állam nélkül élni, pontosan tudják, mi az államrezon. Van azonban egy terület, különösen Erdélyben, ahol a kisebbségben élő magyarok az új geopolitikai erőtérben is konstruktív módon érvényesíthetik helyzetükből adódó, egzisztenciális radikalizmusukat. Ha identitásukhoz, politikai és kulturális jogaikhoz, a magángazdaságban és a civiltársadalom más szféráiban kivívott pozícióikhoz, és legfőképpen saját politikai pártjaikhoz, mozgalmaikhoz és kulturálistársadalmi szervezeteikhez változatlanul ragaszkodva lemondanak a nemzeti vagy etnikai elvű ideológiákról, a szent tehénnek kikiáltott nemzeti autonómia ábrándjáról, áttörhetik a közigazgatási decentralizáció „veleszületett" korlátáit, és ráléphetnek a közjogi decentralizáció, a devolúció teljesen új perspektívákat nyitó útjára,n Ha az érintett országok többségi nemzeteinek manipulált közvéleménye és hangadó politikusai ragaszkodnak anakronisztikus álmaikhoz és nem képesek szakítani a nemzetépítés, a nemzeti homogenizáció ideológiai kliséivel és jogrendjével, tegyék meg ezt a bátor, kezdeményező lépést a többségi sorstársaikkal regionális szinten összefogó kisebbségiek,n A centralizált nemzetépítő állammal szemben nemzeti alapon állva nem lehet felvenni a harcot. Ha ellenben egy országrész kisebbségi és többségi lakosai egy közös politikai mozgalom keretében képesnek bizonyulnak arra, hogy pragmatikus módon, mind a nemzeti, mind pedig a hagyományos politikai ideológiákat messze elkerülve képviseljék az adott térség gazdasági és civilizációs érdekeit, legalább elmozdulhatnak a holtpontról. Ez az elmozdulás (mint történelmi kezdet) új helyzetet teremt nemcsak a nemzeti kizárólagosság különböző változataihoz képest, hanem ahhoz a jószándékú liberalizmushoz képest is, amely, látva, hogy az etnikai autonómia programja csak erőig Külpolitika
