Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Molnár Gusztáv: Fordulópont a magyar külpolitikában
Molnár Gusztáv Ezzel a kör bezárult. Magyarország ország-világ előtt bebizonyította ugyan, hogy a határkérdést egyszer s mindenkorra lezártnak tekinti, vagyis nemcsak gazdasági, hanem történelmi és társadalompszichológiai értelemben is integrációképes, ez a nemzet valós állapota és érdekei által diktált magatartás azonban nem számíthat viszonzásra jelentős számú magyar kisebbséggel rendelkező szomszédai részéről, amelyekben ráadásul a demokrácia és a piacgazdaság intézményeinek kiépítettsége és szilárdsága is elég sok kívánnivalót hagy maga után. Szlovákia és sajnos, a komoly diplomáciai tradíciókra szert tett Románia is, történelmi és pszichológiai értelemben nemzetépítő államok4, egy olyan korban, amikor már a jóval korábban kialakult nemzetállamok is leépülőben vannak, vagyis „saját fiaikat" sem képesek igazából integrálni.5 Hogyan tudhatná akkor a kétszeresen is anakronisztikus nemzetépítő állam elérni, hogy eltérő nemzeti identitású polgárai a sajátjuknak érezzék? Egyszóval - adódna a következtetés - a posztnacionális történelmi szakaszban leledző, és e szokatlan helyzetben meglehetősen tétovának tűnő Magyarországot és a nemzetépítésbe ifjonti hévvel belefeledkező Szlovákiát, valamint a több évtizede tartó alapos munka ellenére még mindig nem eléggé nemzeti Romániát már csak Európa békítheti össze. Mivel a magyar kormány legfőbb célja a „gazdasági és társadalmi modernizáció" és az azt leginkább elősegítő uniós tagság, ez majd biztosan segít minden problémát megoldani. Magyarország a súlyos gazdasági bajok ellenére - Csehország és Lengyelország mellett - ott szerepel az EU-csatlakozás szempontjából ténylegesen számba jöhető országok között. Sőt esélyeinket csak növelheti, hogy az eddigi olasz-szlovén történelmi és vagyonjogi vita csak halvány előképe annak, ami német-cseh vonatkozásban az elkövetkező években - Csehországot kényszerű várakozásra kényszerítve - várható.6 A baj csak az, hogy mire az EU intézményi reformját kidolgozó kormányközi értekezlet véget ér, a politikai és pénzügyi unióból feltehetően nem marad semmi. Ha pedig a német-francia együttműködésen alapuló és még néhány más kisebb tagállamra kiterjedő kemény magot mind pénzügyi, mind politikai értelemben mégis sikerülne egyben tartani, úgy a politikai értelemben teljes jogú tagság gazdasági és pénzügyi téren belátható ideig mindenképpen csak egyfajta társult státust jelenthetne. Amennyiben az EU nagyon energikusnak bizonyul, lehet, hogy lesznek olyan országok, amelyek még a mienknél is külsőbb pályán keringenek majd a mag körül, de a most érvényes teljes jogú tagság gondolatát mindenképpen ki kell vernünk a fejünkből. Hogy politikai és főként biztonságpolitikai értelemben az Európai Unió mennyit ér, azt jól példázza a legújabb európai háború és az annak végére - e században harmadszor is - pontot tevő amerikai béke. A közös akarat és cselekvés hiánya ráadásul a nagymultú európai államok lassú hanyatlásával, politikai intézményeik és tradícióik elhasználódásával és kiürülésével párosul. Nagy-Britanniában és Franciaor14 Külpolitika
