Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Molnár Gusztáv: Fordulópont a magyar külpolitikában
Fordulópont a magyar külpolitikában Molnár Gusztáv A magyar külpolitika prioritásainak az Antall-kormány által lefektetett és a Horn-kormány által is felvállalt szentháromsága (európai integráció, megbékélést hirdető szomszédságpolitika, a határon túli magyarok ügyének támogatása) öt és fél éven keresztül a nemzeti érdek hiteles megjelenítésének tűnt. Most hirtelen irreleváns, üres szólammá változott. Az Antall-doktrína vége A kezdeti, nem lebecsülendő eredmények után a magyar diplomácia, általában a magyar politika mindhárom irányban kemény falba ütközött. Magyarország és a környező országok magyarságának kapcsolatában a rendszerváltozás teljesen új helyzetet teremtett. Az önmagukat autonóm politikai és kulturális entitásként, lényegében egyfajta kvázi-társadalomként definiáló magyar közösségek kialakították saját politikai és kulturális szervezeteiket, amelyeket a magyar kormány a politikai pártokkal és különböző civil szervezetekkel egyetemben kezdettől fogva természetes partnereinek tekintett és e partnerség keretében támogatásáról biztosította a nemzeti közösségként való megmaradást célul kitűző politikai filozófiájukat és stratégiájukat. Ezzel egyidejűleg azonban az is kiderült, hogy a környező államok a 75 esztendeje fennhatóságuk alá került magyarságot nem tudták a saját kulturális és politikai értékrendjükbe és rendszerükbe integrálni. Nem is tudhatták, hiszen a 18-19. század folyamán a történelmi Magyarország területén élő magyar nép egésze vált modern értelemben vett nemzetté. Következésképpen a „saját" történelmi múlt és a „saját" kultúra evidenciáiból építkező identitástudat az Osztrák-Magyar Birodalom széthullása után kisebbségi sorba került magyar közösségeknek is sajátja volt és maradt, mind a mai napig. Ezt a kényelmetlen, de egzisztenciális tényt a szomszédos országok politikai és kulturális elitje és közvéleménye az állam egységét, sőt fennmaradását veszélyeztető szeparatizmusnak minősíti, ezért nemcsak hogy nem támogatja „az autonómiát", amely a többségétől eltérő nemzeti identitás fennmara12 Külpolitika
