Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
A magyar—szlovák alapszerződés parlamenti vitája tartalmazná az autonómiát. Ezen mi nem lepődtünk meg, mert tudjuk, hogy e mögött a passzus mögött az a faroknyi kis megjegyzés egy szűkítő jogi értelmezésű megjegyzés a szlovák fél szempontjából, nevezetesen, hogy csak az egyéni jogok vonatkozásában hajlandók elfogadni az Európa Tanács ajánlását, és nem ismerik el a szlovákiai magyarság autonómiához való jogát. Azt hittem, hogy csak Meciar gondolkodik így, a magyar kormány pedig ettől függetlenül valóban képviseli a 1201-es ajánlás elveit. De az igazi meglepetés akkor következett be, amikor A hét című műsorban tegnap Horn Gyula bejelentette, hogy nem támogatja a szlovákiai magyarság politikai, illetőleg területi regionális autonómiáját. Úgy gondolom, ha erre a kérdésre a külügyi kormányzat nem ad egyértelmű választ, akkor teljesen új helyzet keletkezik. Támogatja-e a kormányzat a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit, vagy pedig nem? Ez a kérdésem, államtitkár úr. (Taps a jobb oldalon.) DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, Meciar elnök úr véleményén túl számos olyan adat áll rendelkezésünkre, amely egyértelművé teszi, hogy Horn Gyula és Kovács külügyminiszter úr a magyarság számára rendkívül hátrányos megállapodást kötött, és nem valamiféle érdekek egyeztetése történt a magyar kormány részéről, hanem alapvető magyar érdekek eladása. Miről van szó? A megkötött egyezményről nemcsak Meciar elnök úr, hanem Balladur miniszterelnök úr, az egyezmény létrehozója is kijelentette, hogy ebben az egyezményben szó sincs semmiféle kollektív jogokról, semmiféle kollektív jog gyakorlása szóba sem kerülhet. Ezt Balladur miniszterelnök úr is a legkategorikusabban leszögezte. S amikor ma reggel a Nap TV-ben Kovács külügyminiszter úrnak e tárgykörben kérdést tettem fel, Kovács külügyminiszter úr volt oly bölcs, hogy ezt a kérdést elengedte a füle mellett. Természetes, hogy elengedte a füle mellett, hiszen Horn Gyula, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke is úgy nyilatkozott, hogy szó sincs itt semmiféle politikai autonómiáról vagy semmiféle területi autonómiáról, hanem egy „nesze semmi, fogd meg jól!"-ról van szó! Mert az, hogy a megkötött egyezmény a) pontja a keretegyezményre hivatkozik, és csak ezt követően történik utalás az 1201-es állásfoglalásra, ez egyértelművé teszi, hogy miként kell ezt az egész megállapodást értelmezni — de ezt majd az ötperces felszólalásomban mondom el, miután a két percem letelt. (Zaj és derültség.) Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.) DR. KÓNYA IMRE (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, a szlovák—magyar vonatkozásban szinte már gyakorlat, hogy másképp értelmez diplomáciai tárgyalásokat a szlovák fél, mint a magyar fél. Emlékszünk arra, az elmúlt hetekben a Házban elég nagy vihart kavart, hogy a Horn Gyula és Meciar miniszterelnök urak találkozójáról készült feljegyzés mást tartalmazott a szlovák verzióban, mint a magyarban. Szerencsére ezt utóbb sikerült tisztázni. Emlékszünk arra is, amikor hosszas polémia volt afelől, hogy a szlovák köztársasági elnök úrtól Horn Gyula miniszterelnök úr vajon bocsánatot kért-e a múltbéli állítólagos magyar bűnökért vagy nem kért bocsánatot, netán fordítva volt a bocsánatkérés. Úgy gondolom, ezek a félreértések könnyebben tisztázhatók, mint ha egy nagy jelentőségű és alapvető államközi szerződéssel kapcsolatban történnek a félreértések — és itt ez a helyzet! S úgy gondolom, hogy az a szlovák kormánynyilatkozat, amely egyféle és nekünk kedvezőt1995. tavasz 97
