Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - BUDAPEST: KELLÜNK-E NEKIK? - Valki László: A NATO keleti politikájának alakulása
Valki László csokiban mások fenyegetettségi érzetei megfogalmazódtak.26 Más kérdés, hogy a NACC eddigi működésének jelentőségét nem lehet alábecsülni, hiszen ez a szervezeti forma adott először alkalmat arra, hogy az előző négy évtizedben egymással farkasszemet néző katonai elitek érintkezni kezdjenek egymással. Ezáltal lehetővé vált az egyes, a világtól eddig hermetikusan elzárt katonai elitek nemzetközi közösségbe való integrálásának, egyfajta „szocializációjának" megkezdése is. A délszláv térségben dúló, egyre súlyosabb áldozatokat követelő háború újabb fejleményei, illetve az ezzel kapcsolatos nyugati politika sikertelensége további bizonytalanságot eredményezett Közép-Európában, így Magyarországon is. Az egész világ tanúja volt annak, hogy a Jugoszlávia ellen bevezetett teljes kereskedelmi embargó legfeljebb valamelyest csökkentette a harcok intenzitását, de nem eredményezte azok megszűnését, és bőven adott alkalmat az embargó kijátszására is. A Bosznia feletti légtérben a Biztonsági Tanács által 1992. októberében elrendelt és a NATO által végrehajtandó repülési tilalom27 betartatására az Észak-atlanti Szövetség hosszú időn keresztül semmilyen lépést nem tett, hacsak nem számítjuk az F-15-ösök és társaik „gyakorlórepüléseit". A későbbi, „jelzésnek" szánt légitámadások pedig valójában csak azt mutatták, hogy a NATO ugyan jelen van a térségben, nem is elhanyagolható méretű légierővel, de ennél többet nem kíván tenni. Csak az első időkben jelentett valamit Magyarország számára az a NATO kérés, hogy a boszniai légtér megfigyelésére Budapest tegye lehetővé magyar területek fölött AWACS gépek folyamatos járőrözését. A kormány eleget tett a kérésnek, mert úgy vélte, ezzel szorosabbá válnak a kapcsolatai a NATO-val. Emellett Budapesten jól tudták: a felderítő repülőgépeket senki sem akadályozhatja meg abban, hogy Magyarország teljes környezetét állandó megfigyelés alatt tartsák, és ilyen módon előre jelezzék a szomszédos országokban esetleg végrehajtott katonai előkészületeket.28 Mindent összevéve azonban az a meggyőződés erősödött a térség országaiban, hogy katonai fenyegetettség esetén nem számíthatnak a NATO-ra. Amikor Budapesten egy ízben komolyan kezdtek tartani egy szerb provokációtól és garanciákat kértek Brüsszeltől, hírügynökségi jelentések szerint azt a választ kapták, hogy „támadás esetén az ENSZ Alapokmánya biztosítja majd Magyarország számára a megfelelő védelmet".29 Az ilyen és ehhez hasonló reagálások azonban továbbra sem tántorították el a térség politikusait attól, hogy a NATO környékén keressék biztonságuk külső garanciáit. Jelentős diplomáciai nyomást gyakoroltak a szervezetre, amelynek eredményeként a NATO ismét napirendre tűzte közép-kelet-európai politikáját. Ismét napirenden a NATO-tagság Nem tudni, tett-e volna egyáltalán a NATO valamit az érintett országok említett, gyakran meglehetősen egyértelműen kifejtett nyomása nélkül. Az erről a kérdésről 1994. januárjában Brüsszelben tartott tanácskozást mindenesetre széles körű sajtó- és szakmai vita előzte meg. A tét ismét a térség országainak a NATO-hoz való csatlakozása 72 Külpolitika
