Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - BUDAPEST: KELLÜNK-E NEKIK? - Gyarmati István: Magyarország útja a NATO-ba
Gyarmati István szavatolásában, a válságok megelőzésében és menedzselésében. A hatékony katonai képességek fenntartása ezért önmagában is stabilizáló tényező Európában. Annak érdekében, hogy a NATO ezeknek a feladatoknak megfeleljen, meg kell változnia, de úgy kell megváltoznia, hogy egyben megőrizze korábbi képességeinek azokat a részeit, amelyekre az új feladatok ellátásához szükség lesz. A változásnak, az alkalmazkodási folyamatnak előfeltétele, hogy ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket is, azaz a változás jegyében ne a NATO felszámolásának, ellehetetlenülésének folyamatát indítsuk be. A fentiek értelmében az első feltétel tehát, hogy a változásnak a hatékony katonai képességek megőrzésével kell együtt járnia, ami, természetesen, nem a változatlan képességek megőrzését, csak az integrált katonai rendszer fenntartását és alkalmazkodását jelenti. E sorok írója ezt olyan fontos feladatnak tartja, amely megelőzi az összes többit, beleértve akár a kibővítést is. Magyarország biztonságát nem növelné, ha egy tehetetlen NATO-hoz csatlakozna: egy hatékonyságát megőrző NATO, akár bővítés nélkül is, komolyabb garancia Magyarország biztonsága számára, mint egy eljelentéktelenülő NATO, amelynek Magyarország tagja. A NATO hatékonyságának megőrzése az európai biztonság egyik szükséges, bár nem elégséges feltétele, s a bővítésnek is úgy kell végbemennie, hogy azzal a NATO hatékonysága növekedjék. A katonai hatékonyság megőrzése nem a változatlan katonai szervezetet jelenti, hiszen a nagy méretű, meglepetésszerű támadás veszélyének elmúlása, az újszerű fenyegetések jelentkezése más katonai képességeket követel. A Combined Joint Task Force koncepciója, amely gyors reagálású, sok célra alkalmazható nemzetközi erők létrehozását jelenti (hivatalosan ugyan a NATO-tagállamok védelmére, de nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a tagállamok területén kívül is bevethető legyen, hiszen ugyan melyik NATO-tagállam területén merülhet egyáltalán fel egy ilyen jellegű katonai művelet végrehajtásának szükségessége), az alkalmazkodás döntő lépése katonai területen, amely a szükséges változás mellett az alapokat, az integrált katonai rendszert megőrzi és továbbfejleszti. Tekintettel a Közép- és Kelet-Európábán létező stabilitási vákuumra, amely nem tévesztendő össze az e sorok írója szerint nem létező biztonsági vákuummal, komoly megfontolást érdemel, hogy a NATO jövőbeni szerepének realizálásában mely területekre terjessze ki a stabilitást a tagságon keresztül, s mely régiók lesznek azok, amelyekben ezt a feladatot csak más módszerekkel és szükségképpen csak korlátozott mértékben fogja ellátni. A tagság kritériumai ennek alapján, várhatóan, az alábbiak lesnek (a NATO ez év folyamán meg fogja fogalmazni ezeket a kritériumokat, illetve ezeknek egy részét, még akkor is, ha nem fogja kritériumoknak nevezni őket. A megfogalmazott elvárásokon kívül azonban lesznek mások is, ami azt is jelenti, hogy nem lesz automatizmus a felvételben): 56 Külpolitika
