Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941)
Pritz Pál pasztalat: „a külügyi szolgálat igazgatásának ügyeiről és ily ügyekben tett intézkedésekről a Külügyminisztériumon kívül álló személyek minduntalan tudomást szereznek". A nyelvükre lakatot tenni nem tudó tisztviselők miatt „számos bizalmas természetű intézkedés híre a hivatalban és a hivatalon kívül is széles körben elterjed és állandó szóbeszéd, találgatás és tervezgetés tárgya". Mindennek nyomán Bárdossy ugyan nagyon határozottan leszögezi, hogy ennek a helyzetnek „egyszer s mindenkorra" véget vet, a titoktartásra vonatkozó szokványos felhívása és a fegyelmi eljárással való obiigát fenyegetése azonban aligha lehetett hatékony eszköz a radikális cél elérésére.53 Az idők múlását, a világ változását a rendeletek egy része természetének változása is mutatja. Hazánk ekkor még nem volt hadviselő fél, ám a háború felkerekedő szele már belopódzott a szolgálatba, bejárta a Dísz téri épület falait. A futárutak ekkor is gyakori újraszabályozásában most már nemcsak arról volt szó, hogy külső személyt lehet-e futár- útra bocsátani, hogy mit igen és mit nem tartalmazhatnak a futárok poggyászai, hanem, hogy a mozgósított országokba vezető utaknál még mire kell tekintettel lenni. Első helyre került a még sokoldalúbb nyelvtudás követelménye, rögtön másodikként pedig az szerepelt, hogy a futárok ezekbe az országokba kötelesek gázálarcaikat magukkal vinni. (A korszakban általános volt a félelem a gázháborútól, ezért a Külügyminisztérium a követségek dolgozói számára is előírta a gázálarc beszerzését — saját költségükre.) A futároknak felhívták a figyelmét arra is, hogy élelem nélkül ne induljanak útra.54 A polgári védelem is készült a háborúra, 1938-ban már elsötétítési gyakorlatok voltak, s ezek persze a Dísz téren nem mentek zökkenőmentesen. „A legutóbbi légoltalmi gyakorlat alatt a Külügyminisztérium több helyisége teljesen ki volt világítva, ami rendőrségi feljelentést vont maga után" — olvashatjuk egy 1938. október 15-i körrendeletben. Ha az elsötétítési kötelezettséget lassan tudomásul is vették, és megtanulták a légvédelmi készültség és a légvédelmi riadó közötti különbséget, azért még évek múlva is akadt figyelmeztetni való. Az 1941. június 27-i körözvény — érdemes a dátumok egybeesése adta párhuzamon egy pillanatra elgondolkodni — arra figyelmeztet, hogy mindenki „valamely melegebb ruhadarabot tartson készenlétben légvédelmi riadó esetére", mert a „meghűlés nagy veszélyének teszi ki magát az, aki az óvóhelyre levonuláskor a hirtelen lehűlés ellen megfelelően nem védekezik". 1938 őszén megkezdődtek az előkészületek a katonai behívások alóli felmentések szervezett elbírálására. A honvédelmi miniszter 1938. október 9-i átirata értelmében „a felmentés időtartama a mozgósítás elrendelése napjától számított 30 vagy 60 nap és csak egész különleges esetekben történhetik meg a felmentések meghosszabbítása. Bizonytalan időre vagy a háború egész tartamára felmentés egyáltalán nem engedélyezhető".55 1938. május 20-án jelent meg Imrédy miniszterelnök 3400-as rendelete az egyesületi tagságra vonatkozó rendelkezések ellen vétő köztisztviselők és egyéb alkalmazottak fegyelmi felelősségre vonásáról. A tekervényes elnevezésű rendelettel ismeretes mó230 Külpolitika
