Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - DOKUMENTUM - Tanulmány a NATO kibővítéséről (1995. szeptember)
Tanulmány a NATO bővítéséről értékelhetők. A NATO-nak tudnia kell reagálni ezen kockázatokra és az esetleges új kihívásokra, ha meg kívánja őrizni az európai stabilitást, valamint régi és új tagjainak biztonságát. Számos ország a maga részéről abból az átfogóbb meggondolásból kíván NATO- tag lenni, hogy részévé váljon a létező európai és euro-atlanti struktúráknak, továbbá erősítse biztonságát és stabilitását. 11. Az európai stabilitás és biztonság olyan evolúciós folyamatban fog erősödni, mely figyelembe veszi az Európa egészében zajló politikai és biztonsági fejleményeket. A NATO- bővítés e folyamat része lesz, nem jelent fenyegetést senki, számára, és hozzájárul egy olyan általános európai biztonsági rendszer kialakításához, mely az egész kontinenst átfogó valódi együttműködésen alapul, erősítve ezzel minden állam stabilitását és biztonságát. 12. Az európai biztonság építménye olyan európai intézményekből tevődik össze, mint az Európai Unió (EU), a Nyugat-európai Unió (NYEU)) és a transz-atlanti intézmények (NATO). Ugyancsak magába foglalja az EBESZ-t, amely valamennyi európai és észak-amerikai országra kiterjedő tagsága révén a legkiterjedtebb európai biztonsági intézménynek számít, és melynek keretében az európai biztonság szempontjából kiemelkedő jelentőségű megállapodások (a CFE Szerződés és a Stabilitási Egyezmény) születtek. A NATO a maga részéről együttműködési formákat alakított ki, a NACC-t (Észak-atlanti Együttműködési Tanács) és a békepartnerséget A NACC—békepartnerség együttműködés továbbra is fontos szerepet fog játszani az európai biztonsági rendszerben, mind a Szövetség bővítésében, mind pedig a Szövetség kapcsolatainak erősítésében azon partnerekkel, amelyek csak a későbbiekben vagy pedig egyáltalán nem csatlakozhatnak a Szövetséghez. E kérdéssel a 3. fejezet foglalkozik. 13. A bővítés valamennyi európai országra hatással lesz, beleértve azokat is, amelyek csak a későbbiekben vagy egyáltalán nem csatlakoznak a NATO-hoz. Fontos lesz aktív, együttműködő kapcsolatok fenntartása azokkal az országokkal, amelyek nem csatlakoznak a Szövetséghez, annak érdekében, hogy el lehessen kerülni Európában a bizonytalanságot és a megosztottságot, és biztosítani lehessen az együttműködésen alapuló biztonság átfogó megközelítését. A Szövetségnek hangsúlyoznia kell, hogy napjaink Európájában szó sem lehet „befolyási övezetekről". A NATO kapcsolatai más európai országokkal, legyenek azok akár együttműködési partnerek, akár nem, fontos tényezői a bővítési folyamat menetével kapcsolatos döntések meghozatalának, akárcsak azon országok biztonságának erősítése, melyek várhatóan nem tartoznak a NATO jövendő tagjai közé. Minden ilyen döntés jelentős hatással lesz az európai biztonsági környezetre, ennek megfelelően időzítésük alapos megfontolást igényel. Oroszország egyéni partnerségi programjának végrehajtása a békepartnerségen belül, továbbá az Oroszországgal a békepartnerség keretein túlmutató párbeszédünk és együttműködésünk együttesen megújítják és kiterjesztik a Szövetség és Oroszország közti együttműködést, mely véleményünk szerint erősíteni fogja Európa stabilitását és biztonságát az együttműködésen alapuló európai biztonsági építmény fejlesztésének részeként. Hasonlóképpen tovább kívánjuk fejleszteni kapcsolatainkat valamennyi újonnan függetlenné vált állammal, melyek függetlensége és demokráciája az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője. Ebben a vonatkozásban különös fontosságot tulajdonítunk Ukrajnával tartott 1995. ősz—tél 161
