Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Tolnay László: Növekvő "euroszkepticizmusunk" forrásai
Növekvő „euroszkepticizmusunk" forrásai Tolnay László A jelek szerint a feltételezettnél hosszabb lesz az euro-atlanti intézmények hez, ezen belül a NATO-hoz vezető út a közép- és kelet-európai országok számá-ra, mint azt korábban feltételezték. Az eddig megtett lépések határköveit az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC) létrehozása, a Partnerség a Békéért program (PfP) meghirdetése és főleg a NATO 1994. decemberi döntése jelentette, amely a keleti irányú bővítés konkrét feltételeinek kidolgozását tűzte ki célul. A kétségtelenül pozitív tendencia ellenére azonban figyelmet érdemelnek azok a jelenségek is, amelyek különösen az utóbbi időben a csatlakozással kapcsolatos korábbi remények bizonyos fokú felülvizsgálatát teszik szükségessé. A diplomácia nyelvén megfogalmazott és a térség integrációját „küszöbönállónak" vagy „közeli időpontban" megvalósíthatónak feltüntető kijelentések ütközni látszanak azokkal a sűrűsödő nyilatkozatokkal, amelyek az „óvatosságot" hangsúlyozzák a „sietséggel" szemben. Ez különösen azoknál a nyugati hatalmaknál figyelhető meg, amelyek meghatározó tényezői lehetnek az euro-atlanti intézmények kibővítésének. A tagállamok érdekkülönbségei Ezek a jelenségek kimutathatók az Egyesült Államok és Németország esetében is, holott e két ország volt az, amelynek együttes nyomására a NATO bővítése 1994. decemberében napirendre került. Az Egyesült Államokban a republikánus és demokratikus párt képviselői között időnként fellángoló bel- és külpolitikai csatározások láthatóan ezekre a kérdésekre is kiterjednek. Az egymást néha átfedő nézetek két felfogás körül polarizálódnak. Az egyik szerint változatlanul Oroszország jelenti a komolyabb veszélyt az európai biztonságra nézve, mivel a vele való együttműködés jövője rendkívül bizonytalan. Továbbra is csak a NATO képes elhárítani az Európára irányuló, esetleg újból felerősödő hegemonisztikus törekvéseket. Csak a szövetség vethet gátat a nyugat-európai államok közötti rivalizálás, katonai versengés kiújulásának és annak, hogy ezzel védelmi politikájukat újból nemzeti keretekben határozzák meg. A másik pólus képviselői abból indulnak ki, hogy Oroszországot nem lehet kizárni az európai biztonság kiépítésének folyamatából. A feladatot nem Moszkva 146 Külpolitika
