Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Holbrooke, Richard: Amerika,az európai hatalom
Richard Holbrooke alkalmasságuk megítéléséhez. S a NATO-taggá végül nem váló partnerek számára a Partnerség a Békéért a NATO-val való egyre szorosabb együttműködés struktúráját nyújtja majd — s ez a struktúra már önmagában is az európai biztonsági építmény kiemelkedő épülettömbje lesz. Ha Amerika reményei teljesülnek, s az első év után jó okunk van az optimizmusra, a békepartnerség akkor is az európai biztonsági összkép állandó része lesz, ha a NATO kibővül, és felveszi tagjai közé a békepartnerség néhány — persze nem minden — tagját. A NATO kibővítése Talán nincs fontosabb, ellentmondásosabb és gyakrabban félreértett kérdés, mint az, hogy a NATO a jelenlegi 16 tagország szövetsége marad-e vagy kibővül, és ha kibővül, miért, mikor, hol és hogyan. A mostani, és a kérdés szempontjából különösen fontos év kezdetén nem árt tisztázni, hol áll az Egyesült Államok, és merre tart. Lényegében 1994 volt az az év, mikor a NATO az Egyesült Államok vezetésével eldöntötte, hogy végül is megtörténik majd a kibővülés. Ez az elhatározás a januári brüsszeli NATO-csúcsértekezleten született meg, és Clinton elnök a múlt év júniusában, Európába való visszatérésekor erősítette meg, amikor kijelentette, hogy a kérdés többé nem az, hogy kibővül-e a NATO, hanem már csak az, hogy mikor és hogyan. Tavaly decemberben a NATO külügyminiszterei ismét találkoztak Brüsszelben, és megint csak az Egyesült Államok vezetésével 1995-re elfogadtak egy kétfázisú programot. A NATO az év első felében belső megbeszélések során — ezek már el is kezdődtek — meghatározza majd az új, hidegháború utáni NATO kibővítésének elvi alapját és folyamatát. Ezután, még az 1995-ös decemberi miniszteri találkozó előtti hónapokban a „miért" és a „hogyan" kérdéseivel kapcsolatos NATO-álláspontot egyénileg ismertetik a békepartnerség azon tagjaival, akik jelezték érdeklődésüket egy ilyen eszmecsere iránt. Ez a kritikus lépés jelenti majd az első olyan részletes vitát, ami a szövetségen kívül zajlik le erről a témáról. Aztán a miniszterek decemberben újból találkoznak Brüsszelben, s beszámolnak a partnerekkel folytatott tárgyalásokról, még mielőtt eldöntenék, hogyan tovább. A folyamat, melynek valamennyi lépcsőfokához mind a 16 NATO-tagország beleegyezése szükséges, még a kezdetén tart. Egyelőre nem is közismert. A NATO jelentőségét figyelembe véve egyáltalán nem meglepő, hogy egyes külső megfigyelők a folyamat felgyorsítását óhajtják, mások viszont azt szeretnék, ha el se kezdődne. A Clin- ton-adminisztráció bizonyos kezdeti nézetkülönbségek után a fokozatos és tudatos középutat választotta — és ezzel a folyamat elkezdődött. Néhány kulcskérdést azonban feltétlenül hangsúlyoznunk kell: — Először is, a cél továbbra is a szövetség létérdekeinek védelme és az európai biztonság elősegítése. A NATO kibővítésének az egész régió biztonságát kell erősíte42 Külpolitika
